Magyar
EnglishKis magyar nyelvtörténet
Szerkesztő: Gerstner KárolyTovábbi szerzők: É. Kiss Katalin; Gerstner Károly; Hegedűs Attila
Cím: Kis magyar nyelvtörténet
Megjelenési adatok: Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar, Piliscsaba, 2013. | ISBN: 978-963-308-133-4
Minden élő nyelv változik. Változik a szókincse, hiszen új dolgok, új tárgyak, fogalmak jelennek meg az adott nyelvet beszélők világában, és ezeket új szavakkal, új kifejezésekkel nevezik meg. Ezt mindnyájan tapasztaljuk: egyre új meg új szavakat, kifejezéseket tanulunk (sms, okostelefon, IMF, elővigyázatossági hitel), sok általunk tudott szó pedig (békekölcsön ‘1950-55 között: évente kibocsátott, kényszerűen jegyzett államkölcsön’, kapca ‘lábfejre tekert ruhadarab (csizmában, bakancsban)’, kihamuz ’kályhából hamut eltávolít’) már nem része az újabb generációk szókincsének.
A nyelvek grammatikája is folyamatosan változik. Érdekes módon az anyanyelvüket tanuló gyerekek a hallott beszédfolyamból nem pontosan ugyanazt a grammatikát vonják el, mint amely grammatikával a felnőtt beszélők azt létrehozták. Ez elsősorban arra vezethető vissza, hogy az a nyelvi anyag, mellyel egy-egy új generáció találkozik, némiképp különbözik attól a nyelvi anyagtól, amely alapján a szülők generációja saját anyanyelvi grammatikáját kialakította. Egy nyelv rendkívül gazdag, összetett rendszer, melyben az elemeknek, részrendszereknek különféle változatai élnek egymás mellett. Sokféle – egyéni, csoportnyelvi – változata van az egyes beszédhangoknak, és a morfémák és a nagyobb nyelvtani szerkezetek jó része is többféle változatban használatos. A különféle változatok gyakorisága generációról generációra különbözhet. A nyelvi környezet változásának társadalmi, lélektani, sőt, újabban technikai okai is lehetnek: népmozgások, divatok, új kommunikációs eszközök. Például míg a mai nagyszülők nyelvét leginkább környezetük: családjuk, kortársaik nyelve alakította, a mai szülők és a mai gyerekek nyelvét a rádió, televízió nyelve is erősen befolyásolja. Míg az a rádió, televízió, melyet a szülők gyermekkorukban hallgattak, egyfajta egységes, emelkedett köznyelvet beszélt, ez ma már nincs így: az adók többsége informális hétköznapi nyelvet használ. A folytonosan módosuló nyelvi környezetben az anyanyelvüket tanulók új generációi másképp érzékelhetik, mint a korábbi generációk, hogy a hallott nyelvi anyagban melyek a grammatikába beépítendő alapadatok, és melyek a véletlen, egyszeri változatok. Hogyan változik a nyelv? A nyelvi változásokban sok az esetlegesség: a változások menete lényegében megjósolhatatlan. Ugyanakkor a különféle nyelvek változásaiban hasonló mozzanatok, hasonló folyamatok is kimutathatók. A nyelvtani változások tipikus módja az újraelemzés és a grammatikalizáció. Újraelemzésről akkor beszélünk, amikor egy adott nyelvtani szerkezetet más szabállyal hoz létre a beszélő (illetve a beszélők idősebb generációja), mint amely szabály alapján azt a hallgató (illetve a beszélők újabb generációja) értelmezi.
Kategóriák: Nyelvtudomány
Tárgyszavak: Nyelvtörténet, Mássalhangzó, Szókészlet, Morféma, Magánhangzó, Hangváltozás, Mondat
Formátum: OCR szöveg
Típus: könyv
Tárgyszavak: Nyelvtörténet, Mássalhangzó, Szókészlet, Morféma, Magánhangzó, Hangváltozás, Mondat
Formátum: OCR szöveg
Típus: könyv
Share
Tweet
Tartalomjegyzék
Borító
1
Copyright/impresszum
2
Tartalom
3-7
I. Bevezetés- É. Kiss Katalin
8-17
1. Miért változik a nyelv?
8
2. Hogyan változik a nyelv?
8-9
3. A nyelvi kontaktusok szerepe
10
4. A változások terjedése a társadalomban
10
5. A változások továbbgyűrűzése a grammatikában
10-11
6. A változás fejlődés vagy romlás?
11
7. A magyar nyelv történetének korszakai
11-12
8. A nyelvemlékes kor előtti nyelvtörténet rekonstruálása
12-13
9. A nyelvemlékek
13-14
10. A magyar nyelvtörténet kiegészítő forrásai
14-15
11. Szerkesztési elvek
15
12. Betűk és hangértékek, rövidítések
15-17
II. Hangtörténet - Gerstner Károly
18-46
1. Bevezetés
18
2. Hangváltozási típusok
18-20
3. A hangváltozások okairól
20
4. Az ősmagyar kor hangváltozásai
20-27
4.1. A mássalhangzórendszer változásai
21-25
4.1.1. Szó eleji helyzet
22
4.1.2. Szóbelseji helyzet
22-23
4.1.3. Egyéb hangváltozások
23-24
4.1.4. A kétnyíltszótagos tendencia
24
4.1.5. A mássalhangzórendszer az ősmagyar kor végén
24-25
4.2. A magánhangzórendszer változásai
25-27
4.2.1. A veláris i
25
4.2.2. A palatális ü
25
4.2.3. A tővégi magánhangzók záródása
26
4.2.4. Szórványos változások
26
4.2.5. A kettőshangzók (diftongusok)
26-27
4.2.6. A hosszú magánhangzók
27
4.2.7. A magánhangzó-harmónia
27
4.2.8. A jövevényszavak beilleszkedése
27
5. Az ómagyar kor hangváltozásai
28-42
5.1. A mássalhangzórendszer változásai
28-32
5.1.1. A vokalizálódás
28
5.1.2. A képzés helyének eltolódása
28-29
5.1.3. Mássalhangzó eltűnése
29-30
5.1.4. Palatalizáció
30
5.1.5. A mássalhangzó-torlódás feloldása
30-31
5.1.6. Az ómagyar kor folyamán keletkezett mássalhangzók
31-32
5.1.7. A mássalhangzórendszer az ómagyar kor végén
32
5.2. A magánhangzórendszer változásai
32-42
5.2.1. A veláris i kérdése
33
5.2.2. A tővégi rövid magánhangzók eltűnése
33-34
5.2.3. A nyíltabbá válás
34-35
5.2.4. A labializáció
35-37
5.2.5. A magánhangzók nyúlása
37
5.2.6. A hiátus
38
5.2.7. A kétnyíltszótagos tendencia
38
5.2.8. A rövid magánhangzók rendszere az ómagyar kor végén
38-39
5.2.9. A kettőshangzók (diftongusok)
39-42
5.2.9.1. Az illabiális utótagú kettőshangzók
39
5.2.9.2. A labiális utótagú kettőshangzók
40-41
5.2.9.3. A hosszú magánhangzók rendszerének változásai az ómagyar korban
41-42
6. A középmagyar kor
42-44
6.1. A mássalhangzórendszer változásai
42-43
6.2. A magánhangzórendszer változásai
43-44
7. Az új- és újabb magyar kor
45-46
7.1. A mássalhangzók
45
7.2. A magánhangzók
45-46
III. A morfémák története - Hegedűs Attila
47-72
1. Bevezetés
47-49
2. Az indulatszó
49-50
3. A partikula
50
4. A névmások
50-52
4.1. A személyes névmás
50
4.2. A birtokos névmás
51
4.3. A visszaható névmás
51
4.4. A kölcsönös névmás
51
4.5. A mutató névmás
51
4.6. A kérdő névmás
51
4.7. A vonatkozó névmás
52
4.8. A határozatlan névmás
52
4.9. Az általános névmás
52
5. A névelők
52-53
5.1. A határozott névelő
52-53
5.2. A határozatlan névelő
53
6. Ige, főnév, melléknév, számnév
53-65
6.1. A szótövek története
54-56
6.1.1. Az ősmagyar kor
54
6.1.2. Az ómagyar kor
54-56
6.2. A tővéghangzó szerepváltozása
56
6.3. A toldaléktípusok
56-65
6.3.1. A képzők
57-59
A deverbális verbumképzők sajátos szerepei
57-58
6.3.1.1. Az igenevek
58-59
6.3.2. A jelek
59-62
6.3.2.1. A névszójelek
60
6.3.2.2. Az igejelek
60-62
6.3.3. A ragok
62-65
6.3.3.1. A névszóragok
62-63
6.3.3.2. Az igeragok
63-65
7. A határozószó
66-67
8. A névutó
67-68
9. A névutó-melléknév
68
10. Az igekötő
68-69
11. A kötőszó
69
12. A módosítószó
69-70
13. A tulajdonnevek története
70-72
13.1. A személynevek
70
13.2. A helynevek
71-72
IV. Mondattörténet - É. Kiss Katalin
73-102
1. Az ősmagyar kor
73-80
1.1. Rekonstruálható-e az ősmagyar mondatszerkezet?
73
1.2. Az uráli/ugor SOV örökség
73-74
1.3. SOV maradványok az ómagyarban
74-78
1.3.1. OV szórendű, ragtalan tárgyú igeneves mondatok
74-75
1.3.2. Ige – segédige sorrend
75
1.3.3. Mondatvégi kérdő partikula
75-76
1.3.4. Igeneves alárendelő mondatok
76-78
1.4. Az ősmagyar mondat információszerkezete
78-79
1.5. A főnévi kifejezés
79
1.6. A névutós kifejezés
80
1.7. Az igeidőrendszer
80
2. SOV->SVO változás a nyelvemlékes kor előtt
80-82
3. Az ómagyar mondat
82-97
3.1. Az igei kifejezés
82-83
3.2. A mondat operátortartománya
84-85
3.3. Az alárendelő összetett mondat
85-86
3.4. A tagadó mondat
87-89
3.5. A kérdő mondat
89-90
3.6. A főnévi kifejezés
90-92
3.6.1. A névelők kialakulása
90-91
3.6.2. A birtokos szerkezet
91-92
3.7. A névutós kifejezés
92-93
3.8. Az ómagyar idő- és módrendszer
93-97
3.8.1. Az ómagyar igeidők
93-96
3.8.2. Az igekötőrendszer kiépülése
96-97
3.8.3. Az ómagyar módrendszer
97
4. Változások a középmagyar korban
98-99
4.1. Az ómagyar kori változások folytatódása
98
4.2. Az összetett igealakok funkcióvesztése
98-99
5. Változások az újmagyar korban
99-102
5.1. Valószínűleg, hogy
99-100
5.2. El kell menjek
101-102
V. Szókészlettörténet - Gerstner Károly
103-126
1. Általános kérdések
103-104
2. Alapnyelvi eredetű szavak
104-105
3. A belső keletkezésű szókészlet
105-113
3.1. A szóteremtéssel keletkezett szavak
105-107
3.1.1. A hangutánzó szavak
106
3.1.2. A hangfestő szavak
106-107
3.2. A szóalkotással keletkezett szavak
107-111
3.2.1. A képzett szavak
107-108
3.2.2. Az összetett szavak
108-109
3.2.3. Ritkább szóalkotási módok
109-111
3.2.3.1. A jel- és ragszilárdulás
109
3.2.3.2. A szórövidülés és a rövidítéses továbbképzés
109-110
3.2.3.3. Az elvonás
110
3.2.3.4. A szóhasadás
111
3.3. A tudatos szóalkotás
111-113
3.3.1. A nyelvújítás
112-113
3.3.2. A mozaikszó-alkotás
113
4. Az idegen eredetű szókészlet
113-120
4.1. Az iráni jövevényszavak
114
4.2. A török jövevényszavak
114-116
4.2.1. Az ótörök jövevényszavak
115
4.2.2. Az Árpád-kori török jövevényszavak
115
4.2.3. Az oszmán-török jövevényszavak
115-116
4.3. A szláv jövevényszavak
116-117
4.4. A német jövevényszavak
117-118
4.5. A latin jövevényszavak
118-119
4.6. Az újlatin jövevényszavak
119-120
4.7. Az angol jövevényszavak
120
4.8. Jövevényszavak egyéb nyelvekből
120-121
4.9. A nemzetközi műveltségszavak
121-123
4.9.1. A vándorszavak
122
4.9.2. A nemzetközi szavak
122-123
4.10. A tükörszavak
123-124
5. Az ismeretlen eredetű szavak
124
6. A magyar mint átadó nyelv
124-125
7. A magyar szókészlet néhány jellegzetessége
125-126
VI. A jelentések története - Hegedűs Attila
127-137
1. Bevezetés
127
2. A szóalak – jelentés kapcsolat változásai, a jelentésváltozások típusai
127-129
2.1. Változatlan alak – változó jelentés
128-129
2.1.1. A hangtani alak állandósága – új jelentés kialakulása
128-129
2.1.1.1. Hasonlóságon alapuló névátvitel
128
2.1.1.2. Együttes előforduláson alapuló névátvitel
128-129
2.1.1.3. Jelentésátvitel
129
2.2. Változó alak – változó jelentés
129
3. A jelentésváltozás irányai
130-131
3.1. A szűkülés
130
3.2. Konkrét absztrakt irányú jelentés-eltolódás
130-131
3.3. A jelentésváltozás érzelmi és hangulati összetevői
131
4. A jelentésváltozások okai
131-132
4.1. A külső tényezők
131-132
4.2. A belső tényezők
132
5. Az alak és jelentés változása alapján létrejött (szemantikai) csoportok
132-136
5.1. Egy alak, egyjelentés
133
5.2. Egy alak, több összefüggő jelentés
133
5.3. Egy alak, több összefüggéstelen jelentés
133
5.4. Egy alak, több ellentétes jelentés
133-134
5.5. Több hasonló alak, egy jelentés
134
5.6. Több hasonló alak, több összefüggő jelentés
134
5.7. Több hasonló alak, több összefüggéstelen jelentés
134
5.8. Több hasonló alak, több ellentétes jelentés
134
5.9. Több különböző alak, egy jelentés
134
5.10. Több különböző alak, több összefüggő jelentés
135
5.11. Több különböző alak, több összefüggéstelen jelentés
136
5.12. Több különböző alak, több ellentétes jelentés
136
6. Az egyes nyelvi szinteken jellemző jelentésváltozások
136-137
6.1. A fonémaszint
136
6.2. A morfémaszint
136
6.3. A tulajdonnevek
137
VII. A változatok történet - Hegedűs Attila
138-153
1. A nyelvhasználat-megoszlás történetisége
138
2. Az ősmagyar kor
138-139
3. Az ómagyar kor
139-144
3.1. Történeti áttekintés
139-140
3.2. A nyelvjárási elkülönülés
140-143
3.2.1. A 13. század vége
140-141
3.2.2. A 15. század vége
142-143
3.3. Egyéb nyelvváltozatok
143-144
4. A középmagyar kor
144-149
4.1. Történeti áttekintés
144-145
4.2. A nyelvjárási elkülönülés
145-147
4.3. A standardizáció I.
147-148
4.4. Egyéb nyelvváltozatok
148-149
5. Az újmagyar kor
149-153
5.1. A standardizáció II.
149-152
5.2. A nyelvjárási változatok
152
5.3. Kisebbségi magyar nyelvhasználat
152-153
VIII. Irodalom
154-162
IX. Források
163-165
X. Tárgymutató
166-175