Alkotmánytani alapok

A jogi felsőoktatási szakképzés és az igazságügyi igazgatási képzés hallgatói számára 2014-ben megjelent a „Magyarország alkotmányjogának alapjai” c. munka. A korábbi verziók hatályosítása alapján az a mű inkább a tételes alkotmányjogi ismeretek feldolgozására helyezte a hangsúlyt, míg az alkotmánytani fejezetek szűkre szabottan, feszesen, kisebb terjedelemben váltak az anyag részévé. Az oktatási tapasztalatokból láthatóvá vált, hogy mind a jogi felsőoktatási szakképzés, mind az igazságügyi igazgatási képzés, mind egyes szakjogász képzések tananyagának alkotmányjogi megalapozása érdekében szükség mutatkozik az elméleti jellegű, alkotmánytani ismeretek rendszerbe foglalására is. Mindez arra figyelemmel is elengedhetetlen volt, hogy az igazságügyi képzésből (valamint a jogi felsőoktatási szakképzésből) gyakori az alapképzésre való átjelentkezés, így a két képzés tananyaga közötti „távolságot” indokolt volt szűkíteni (a tananyag-átfedési mértékre vonatkozó előírásokra tekintettel is). Erre tesz kísérletet ez a munka. Célja, hogy e jelzett képzéscsoportok hallgatóinak rendszerezett ismereteket biztosítson a tételes alkotmányjog fogalmi rendszerének megértéséhez, és jó ugródeszkát kínáljon az alapképzésbe átlépőknek az ottani, bővebb és összetettebb tananyag elsajátításához. Hallgatóinktól a kiadvánnyal kapcsolatos valamennyi ötletet, javaslatot és változtatási igényt szívesen fogadunk a kodifikator@kodifikator.hu e-mail címen. Bízunk abban, hogy a kötet eredményesen tudja szolgálni a képzésben meghatározott tantárgy alapjainak elsajátítását. A kötet szerzői és kiadója a kézirat alapos, mind formai, mind tartalmi szempontokat figyelembe vevő véleményezéséért köszönetét mond a Kodifikátor Alapítvány önkénteseinek, Cseporán Zsolt PhD hallgató úrnak, továbbá Bárány V. Fanny, Bujtor Klára, Havasi Bianka, Kovács Ildikó és Vincié Anna Béka joghallgatóknak, akik hasznos formai és tartalmi észrevételeikkel egyaránt segítették munkánkat. (...) A demokrácia fogalmát és lényegét általában a népuralommal azonosítják.1 A népuralom meghatározása azonban alapvetően kétféle megközelítést indokol: egyrészt annak megállapítását, hogy ki uralkodik, azaz ki a nép, másrészt azt, hogy hogyan történik a nép uralmának megvalósítása, vagyis milyen keretek között megy végbe ennek az uralomnak a gyakorlása, milyen eszközök és módok biztosítják, illetőleg milyen feltételek és garanciák szükségesek althoz, hogy a nép képes legyen hatalmának gyakorlására. Ahhoz, hogy a modern demokrácia a népuralom követelményének eleget tehessen, több elv és intézmény együttes léte és funkcionálása szükséges. Ezek közül a legfontosabb, hogy a demokratikus berendezkedésű államban a társadalmat alkotó polgároknak a politikai élet tényleges alanyaivá kell válniuk, nem lehetnek pusztán az államhatalom tárgyai. A demokratikus közösségi létnek arra kell törekednie, hogy megvalósítsa a nép uralmát, a nép általi és a népért való kormányzás eszméjét. Ez az alábbi követelmények teljesítését jelenti. A nép uralma a népszuverenitás elvében nyer rögzítést: a demokrácia alap-gondolata tehát abban ragadható meg, hogy a népet az államhatalom forrásának fogják fel, és minden, a néphez tartozó egyént egyenlő jogúnak tekintenek.