![coverimage](/www/thumbnails/1000/1153_koczian-sandor-emlek-fuzer-koczian-sandor-hatrahagyott-muveibol-schon-jakab-pecs-1871_ocr/tn_300.jpg)
„Koczián Sándor Pécs tragikus sorsú költője, kiről még a pécsiek sem sokat tudnak, pedig a város frekventált utcájában még emléktábla is figyelmeztet erre a fiatalon elhunyt, tehetséges, Pécs Petőfijeként is „aposztrofált” fiatalemberre. (Egy másik internetes oldal az emléktábláról.) A költő 1850-ben született, húszévesen, 1870-ben halt meg, s halála után egy évvel lelkes támogatói már ki is adták hátrahagyott műveit. Ezt az 1871-ben kiadott kis kötetet a Kossuth-díjas pécsi költő Csorba Győző hagyatékában találta Pintér László, a hagyaték gondozója. A kötetben lelkesítő hazafias versek is szerepelnek (mint pl. a kötet egyik nyitó verse a Szózat,) és olvasható benne a romantika teljes fegyvertárát felvonultató „A bujdosó” c. „történeti beszély”, egy „Széchenyi-díjjal jutalmazott pályamű is. Csorba könyvtárának ezt a kötetét pillanatnyilag egyetlen magyar on-line katalógusban sem találtam meg, mondhatjuk tehát, hogy a mai (2011. február 09.) internetes világ ezt a kötetet nem ismeri…” A költőről Hallama Erzsébet tanulmányában (Jelenkor. 1966. p. 161-168.), valamint az 1989-ben a Pannónia könyvek sorozatban kiadott „Alig derült fölöttem… című, Napló és versek Koczián Sándor hagyatékából alcímű kötet utószavában olvashatunk, a kötet összeállítójának, Havasi Jánosnak a tollából.”