Látás, tekintet, pillantás
			                 
			
            
        Szerkesztők:
        Kovács Éva; Orbán Jolán; Kasznár Veronika KatalinTovábbi szerzők: Gagyi József; Papp Ábris; Bencze Szabolcs; Gagyi Ágnes; Éber Márk Áron; Minorics Tünde; Kövér György; Erős Ferenc; Bokor Zsuzsa; Baráth Katalin; Baumann Tímea; Bogdán Mária; Wessely Anna; Csanádi-Bognár Szilvia; Farkas Noémi Tünde; Fekete Ilona; Biczó Gábor; Fenyvesi Kristóf; Pócsik Andrea; Molnár Péter; P. Müller Péter; Kasznár Veronika Katalin; Boros János; Horváth Péter; Berkovits Balázs; Horváth Petra; Kukla Krisztián
Cím: Látás, tekintet, pillantás
Alcím: A megfigyelő lehetőségei
Sorozatcím: Kommunikáció- és kultúratudományi tanulmányok | Sorozat szerkesztő: Szijártó Zsolt
Megjelenési adatok: Gondolat - Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék, Budapest - Pécs, 2009. | ISSN: 1789-5499 | ISBN: 978-963-693-153-7
 Holbein 1533-ban készült Követek című festménye két férfit ábrázol, előttük középen egy elfordított, amorf, de azért nagyjából kör alakú lemezen azonosíthatatlan foltok láthatók, melyekből vagy egy sajátos tükör segítségével, vagy ilyen készség híján csupán egy bizonyos, ám meglehetősen szokatlan nézőpontból ismerjük fel, mit is ábrázolnak (mellesleg egy koponyát). Egy időben a lakásajtók kukucskálójába is ilyen anamor-fikus üveget építettek be: amikor a lakó kinézett rajta, azt is látta a lépcsőházból, amit egy sima üvegen vagy lyukon keresztül nem.
Cirklinek - amint azt Kövér György e kötetbe készített tanulmányából tudjuk - a rablónyelvben a börtönben a cellaajtón található egyszerű, üvegezetlen lesőlyukat nevezik. „A Losonczy Géza halálával kapcsolatos, börtönfolklór alapján elterjedt történet szerint egyik rabtársa a cirklin keresztül látta Losonczy meggyilkolását. A történet írott változata részben Kopácsi Sándor visszaemlékezésében maradt fenn - Tardos Tibor írói közreműködésével -, részben Tardos memoárjában. 1990 után, amikor szabadon meg lehetett interjúvolni a szomszédos cellában levő két hajdani rabot (Tardos Tibort és Varga Domokost), illetve terepszemlére lehetett menni a Fő utcai börtönbe, kiderült, hogy egyrészt a börtön azon részén, az ún. írószobáknál, ahol az események 1957 decemberében játszódtak, nem volt szemközti cella, ahonnan be lehetett volna látni Losonczy szobájába, másrészt a visszaemlékezők (Varga Domokos ekkor szólalt meg az ügyben először) azt mondták, hogy ők hallották, de személyesen nem látták a cellák előterében történteket. Pontosabban: a cirkli külső fedőlapjának belülről való elmozgatásával a másik fogolytárs látta, az aktuális elbeszélő viszont csak a zajokat hallotta.”
Kövér György a történelem- és társadalomkutatói pillantás dilemmáit sűrítette a cirkli metaforájába. Kérdését magamnak így fordítottam le: hogyan pillantsunk a „kis tényekre”, amikor „nagy dolgok” vannak terítéken, ha a kis tények státusa is meglehetősen bizonytalan. A számos, itt nem tárgyalandó jelentésből, melyért a cirkli kiált - itt leginkább a körző-és a börtönszimbólumtól szeretnék elrugaszkodni - nekem éppen Perseus pajzsa, vagyis a Holbein által is megfestett anamorfikus perspektíva jutott eszembe. A cellatárs az amúgy erre alkalmatlan cirklin keresztül tett tanúbizonyságot Losonczy haláláról, s győzte le magában azt a rettegést, melybe a méltatlan helyzet őt és társait sodorta.
            Holbein 1533-ban készült Követek című festménye két férfit ábrázol, előttük középen egy elfordított, amorf, de azért nagyjából kör alakú lemezen azonosíthatatlan foltok láthatók, melyekből vagy egy sajátos tükör segítségével, vagy ilyen készség híján csupán egy bizonyos, ám meglehetősen szokatlan nézőpontból ismerjük fel, mit is ábrázolnak (mellesleg egy koponyát). Egy időben a lakásajtók kukucskálójába is ilyen anamor-fikus üveget építettek be: amikor a lakó kinézett rajta, azt is látta a lépcsőházból, amit egy sima üvegen vagy lyukon keresztül nem.
Cirklinek - amint azt Kövér György e kötetbe készített tanulmányából tudjuk - a rablónyelvben a börtönben a cellaajtón található egyszerű, üvegezetlen lesőlyukat nevezik. „A Losonczy Géza halálával kapcsolatos, börtönfolklór alapján elterjedt történet szerint egyik rabtársa a cirklin keresztül látta Losonczy meggyilkolását. A történet írott változata részben Kopácsi Sándor visszaemlékezésében maradt fenn - Tardos Tibor írói közreműködésével -, részben Tardos memoárjában. 1990 után, amikor szabadon meg lehetett interjúvolni a szomszédos cellában levő két hajdani rabot (Tardos Tibort és Varga Domokost), illetve terepszemlére lehetett menni a Fő utcai börtönbe, kiderült, hogy egyrészt a börtön azon részén, az ún. írószobáknál, ahol az események 1957 decemberében játszódtak, nem volt szemközti cella, ahonnan be lehetett volna látni Losonczy szobájába, másrészt a visszaemlékezők (Varga Domokos ekkor szólalt meg az ügyben először) azt mondták, hogy ők hallották, de személyesen nem látták a cellák előterében történteket. Pontosabban: a cirkli külső fedőlapjának belülről való elmozgatásával a másik fogolytárs látta, az aktuális elbeszélő viszont csak a zajokat hallotta.”
Kövér György a történelem- és társadalomkutatói pillantás dilemmáit sűrítette a cirkli metaforájába. Kérdését magamnak így fordítottam le: hogyan pillantsunk a „kis tényekre”, amikor „nagy dolgok” vannak terítéken, ha a kis tények státusa is meglehetősen bizonytalan. A számos, itt nem tárgyalandó jelentésből, melyért a cirkli kiált - itt leginkább a körző-és a börtönszimbólumtól szeretnék elrugaszkodni - nekem éppen Perseus pajzsa, vagyis a Holbein által is megfestett anamorfikus perspektíva jutott eszembe. A cellatárs az amúgy erre alkalmatlan cirklin keresztül tett tanúbizonyságot Losonczy haláláról, s győzte le magában azt a rettegést, melybe a méltatlan helyzet őt és társait sodorta.
			
            
            
                Kategóriák:                 
Tárgyszavak: Irodalomelmélet, Kommunikáció, Történettudomány, Kultúra szociológiája, Művelődésszociológia, Vizuális kultúra
Formátum: OCR szöveg
Típus: könyv
            Tárgyszavak: Irodalomelmélet, Kommunikáció, Történettudomány, Kultúra szociológiája, Művelődésszociológia, Vizuális kultúra
Formátum: OCR szöveg
Típus: könyv
Share
                    Tweet
                    
                    
                    
                Tartalomjegyzék
                 Borító
            
            
                 Fülszöveg / Ajánlók
            
            
                 Sorozati címlap
            
            
                 Címlap
            
            
                 Impresszum
            
            
                 Tartalom
            
            
                 Kovács Éva: Előszó
            
            
                 [7]-12
            
        
	
                 I. A TÁRSADALOMKUTATÓ OPTOKAI TUDATALATTIJA
            
            
                 [13]-99
            
        
	
                    Gagyi József: Terep, éberség, csodálkozás
            
            
                 [15]-30
            
        
	
                    Papp Ábris: Részt vevő tárgyiasítás, avagy a személyközi vizuális kommunikáció közelről történő vizsgálatának tapasztalatai
            
            
                 [31]-49
            
        
	
                    Becze Szabolcs: Kutató tekintet, kulturális tekintet, megértő tekintet
            
            
                 [50]-64
            
        
	
                    Gagyi Ágnes: „I’m so grassroots I could quote myself” Honnan ismerünk fel ma egy mozgalmat, ha látunk egyet?
            
            
                 [65]-74
            
        
	
                    Minorics Tünde: Pillantás a maszk mögé
            
            
                 [75]-86
            
        
	
                    Éber Márk Áron: A megfigyelő és megfigyelése. - Luhmann megfigyelő fogalmától a „magyar társadalom” kulturális tagolódásának vizsgálatáig
            
            
                 [87]-99
            
        
	
                 II. SZKÓPIKUS REZSIMEK, KÉSŐ MODERN PANOPTIKUMOK
            
            
                 [101]-189
            
        
	
                    Kövér György: A történész tekintete
            
            
                 [103]-115
            
        
	
                    Erős Ferenc: A kelet-európai zsidóság arca
            
            
                 [116]-125
            
        
	
                    Bokor Zsuzsa: Átvilágítás. Egy orvosi kérdőív társadalomtörténete
            
            
                 [126]-141
            
        
	
                    Baráth Katalin: Magyarországot látni. A Magyar Nemzeti Múzeum Magyarország története az államalapítástól 1990-ig című állandó kiállításáról
            
            
                 [142]-155
            
        
	
                    Baumann Tímea: „Meséld el, hogyan volt, mikor majdnem agyonütöttek a szerbek!”. A délszláv háború diskurzusai és lokális elbeszélései a kopácsi magyaroknál
            
            
                 [156]-175
            
        
	
                    Bogdán Mária: Latens rasszizmus a médiában. A média reprezentáció lehetőségei
            
            
                 [176]-189
            
        
	
                 III. „AZT LÁTOD, AMIT LÁTSZ”
            
            
                 [191]-251
            
        
	
                    Wessely Anna: A könyv szeme
            
            
                 [193]-207
            
        
	
                    Csanádi-Bognár Szilvia: A doboz meg a zsák. Néhány kísérlet a perspektíva és a test kapcsolatának meghatározására
            
            
                 [208]-223
            
        
	
                    Farkas Noémi Tünde: „Et moriemur”. Az halálnak képe, halotti beszédben lerajzolva. A megfigyelt és megfigyelő helyzete a halotti beszéd és a temetési szertartás reprezentációján keresztül
            
            
                 [224]-237
            
        
	
                    Fekete Ilona: Gombostűhegyen. Egy momentum az emberi szervek 18. századi ábrázolásában
            
            
                 [238]-251
            
        
	
                 IV. „SOHA NEM ONNAN NÉZEL RÁM, AHOL MEGPILLANTALAK”
            
            
                 [253]-359
            
        
	
                    Biczó Gábor: Antropológiai tekintet, avagy a megkettőzött dokumentum
            
            
                 [255]-268
            
        
	
                    Fenyvesi Kristóf: „Önarckép álarcokban”. Az önprezentáció és az öninterpretáció szerepe Friedrich Nietzsche gondolkodásművészetében
            
            
                 [269]-288
            
        
	
                    Pócsik Andrea: Megfigyelés mozgásban
            
            
                 [289]-304
            
        
	
                    Molnár Péter: Lacan a festészetről. Festéktüsszentő Hapci Bend művészete
            
            
                 [305]-314
            
        
	
                    P. Müller Péter: A tekintet teatralitása és a test változó képe
            
            
                 [315]-330
            
        
	
                    Hornyik Sándor: Poszthumanista tekintet? Gyenis Tibor „látványvilága”
            
            
                 [331]-346
            
        
	
                    Kasznár Veronika Katalin: A zavart tekintet. Nádas Péter: Szerelem
            
            
                 [347]-359
            
        
	
                 V. VISSZA AZ ELMÉLETHEZ!
            
            
                 [361]-432
            
        
	
                    Boros János: A látás talánya
            
            
                 [363]-374
            
        
	
                    Horváth Péter: A feltörhetetlen mag és a transzgresszív tekintet
            
            
                 [375]-392
            
        
	
                    Berkovits Balázs: Bentham és Foucault a Panopticonról
            
            
                 [393]-402
            
        
	
                    Horváth Petra: Az Én valósága: a Valóság „művészete”
            
            
                 [403]-416
            
        
	
                    Kukla Krisztián: A láthatóság alakzatai - Konrad Fiedler és Hermann von Helmholtz
            
            
                 [417]-432
            
        
	
                 A kötet szerzői
            
            
                 [433]-434
            
        
	
                 [Kiadványok címlapjai]
            
            
                 Kolofon
            
            
                 Hátsó borító
            
            
 Magyar
 Magyar English
 English