Biográfia és társadalomtörténet

Egy történet elmesélésével kezdem, amely nem közvetlenül saját élményem. Mások elbeszéléséből szereztem tudomást a dologról. Ebben azonban nincs semmi rendkívüli. Hiszen így vagyunk a történelmi források diskurzusaival, s - végső soron - magával az egész történelemmel. A kilencvenes években, amikor Losonczy Géza életrajzával foglalkoztam, pályázatot adtam be valamelyik kuratóriumhoz. A kuratóriumi ülésen az egyik tag a mellette ülő másiktól egyszer csak halkan megkérdezte: „Két Kövér György van? Egy 19. százados gazdaságtörténész és egy 1956-os biográfus?” A válasz megnyugtató volt az identitásomat illetően: „Nem, a kettő egy és ugyanazon személy.” Miután a történetet mindkét beszélgető féltől hallottam külön-külön (jókora időeltéréssel), teljesen hihető, mégis elgondolkodtató volt. Egyértelműnek tűnt, hogy a szakma, a történészek számára nehezen egyeztethető össze a 19. századi gazdaságtörténet és a 20. századi politikusi életrajz írása. Adódik tehát a kérdés: valóban van ebben a kettősségben valamifajta inkompatibilitás, netán deviancia, vagy éppen kalandorság? Vajon énbennem hogyan egyeztethető össze ez a kétféle érdeklődés? Vajon az egyik elől menekülve, vagy épp kikapcsolódásként űzöm időnként a másikat, netán ezáltal valami olyasmit keresek, amit az elsőben is szeretnék megtalálni, csak valamilyen ok miatt nem lehet, vagy nem tudok? Válasszuk külön az időhorizont és a szakdiszciplína problémáit. Nyilvánvalóan az nem okozhat gondot, hogy valaki átrándul a 19. századból a 20. századba, az újkorból a jelenkorba. Bár a szakmai specializálódás elég erős nálunk, a modernitáson belül ilyen kutatói ingázás egyáltalán nem kivételes. Ma már tudom, hogy Németországban a habilitációnak egész más korszakról és témáról kell szólnia, mint a PhD-disszertációnak. S talán nálunk sem a századváltásból fakad a kételkedés. Tehát inkább a gazdaság- és társadalomtörténész énem és a biográfus énem között lehet valami ellentmondás? Ezen bizony érdemes elgondolkodni. Rögtön szeretném leszögezni, hogy Losonczy Gézáról nem a nálunk divatos „politikai életrajzot” próbáltam írni, hanem ún. „totális biográfiát”. S nemcsak annak jegyében, hogy végső soron a politikus is ember, hanem elsősorban azért, mert úgy gondoltam, hogy a politikusi lét nem értelmezhető a politikatörténeti redukcionizmus szellemében.