Alkotmánytan

Az alkotmány közkeletű fogalma napjainkban különleges törvényt jelent, olyan alaptörvényt, amelyben az állam önmagát korlátozva biztosítja polgárai számára az alapvető jogokat, megszabja a hatalom gyakorlásának törvényes kereteit és szervezetét. Az ilyen értelmű alkotmány a polgári fejlődés eredménye. A fogalmat azonban visszavetítették a megelőző idők államilag szervezett társadalmaira is (az ókori görög poliszokra, Rómára stb.). Nem lehetett azonban a múltra vonatkoztatni azokat a követelményeket, amelyeket a modem társadalom az alkotmányosság elveiként fogalmazott meg, mert ezek az elvek a tulajdon szabadságára épülő polgári társadalmi berendezkedés talaján születtek. A polgári társadalom elutasította az állam mindenhatóságát, az államhatalom minden irányú beavatkozását a társadalom életébe. A civil társadalom csak a társadalmi rend fenntartása érdekében szükséges állami funkciókat igényli, arra törekszik, hogy ezeket a funkciókat jogilag szabályozza, míg a társadalom létezési formáinak széles körében a közhatalom beavatkozását elutasítja. A legfontosabb és egyben legvitatottabb ilyen szféra a gazdaság, amelyben az állam a magántulajdont és a szabad vállalkozást védő szabályokkal biztosítja a gazdaság rendjét, egyben azonban az adókból finanszírozott közkiadásokkal és saját vállalkozásaival, tulajdonával maga is részese a gazdaságnak.Az állam századunkban kibontakozott aktív szerepe a civil társadalom védekező reflexeit is kiváltotta: az államhatalom fokozott társadalmi ellenőrzésére és az önkormányzati formák erősítésére törekszik (autonóm érdekképviseletek, helyi önkormányzatok, egyesületek, mozgalmak). Ennek folytán a társadalom és az államhatalom viszonyát tükröző alkotmány jelentősége megnövekedett. A progresszív társadalmi erők, pártok és mozgalmak célkitűzései között ott találjuk a demokratikus alkotmány ígéretét, amellyel tömegeket tudtak maguknak megnyerni, választói táborukba tömöríteni. A közgondolkodás a demokratikus alkotmányban évszázadok óta a hatalom gyakorlásának olyan biztosítékát látta, amely lehetővé teszi a társadalom képviselőinek részvételével folyó törvényalkotást, a végrehajtás ellenőrzését és a független bíráskodást, s így megvalósíthatja a közérdek, a törvényesség érvényesülését és a közrend biztosítását. — Az alkotmány politikai megközelítésben tehát a társadalom és a közhatalom viszonyát fejezi ki, megállapítja a hatalom korlátait, s ennek a viszonynak a másik oldalán az állampolgárok szabadságjogait. Az alkotmánnyal szemben támasztott alapvető igény, hogy ne csak deklarálja a jogokat, hanem garanciákat is teremtsen azok érvényesülésére. Az alkotmánytörvényekhez fűződő megnövekedett bizalom a polgári társadalom több évszázados fejlődésének az eredménye. Az „írott" alkotmányok megjelenésével kidolgozták az alkotmányok stabilizálásának biztosítékait. A módosítás feltételekhez kötése és az alkotmány megtartásának az ellenőrzése elősegítette az alkotmányosság kritériumainak kialakulását, egy olyan minta megjelenését, amely viszonyítási alapként lehetővé tette az alkotmányok minősítését.