Az intelligencia mérése

Paul Claudel úja a Selyemcipő c. drámájának alcímeként: „Az Isten a görbe vonalakon is egyenesen ír.” Ez a mottó jutott most eszembe, amikor az Akadémiai Kiadó felkért, hogy készítsük elő Az intelligencia mérése c. könyv hatodik kiadását, mert egyrészt az 5. kiadás már régen elfogyott, ugyanakkor a teszt használata folyamatos, másrészt a használatban lévő teszt anyagában is változtatásokat terveztünk és hajtottunk végre. Ezek a változtatások szükségesek voltak, és a teszt vizsgálati anyagát érintették elsősorban. A teszt feladataiban tervezett és végrehajtott módosítások azokkal a társadalmi változásokkal vannak összefüggésben, gazdasági és politikai vonatkozásban egyaránt, amelyek az eltelt húsz esztendőben bekövetkeztek - s ezek a teszt anyagában szereplő feladatokat több ponton is anakronisztikussá tették -, s amelyek önmagukban a számszerű értékelést talán nem rontották, a teszt végrehajtása során implikált motivációs tényezők erejét azonban bizonyosan érintették. Az intelligencia fogalma feltételezi a megismerő-gondolkodó képesség aktualitásra irányuló teljesítményaspektusát. Az aktualitás jelentős szerepe megköveteli, hogy a feladatok megfogalmazásában maga a feladat anyaga is „modem” legyen. Néhány felfrissítés könnyen átvihető, amilyen pl. a politikusok neveinek változása, de a gazdasági helyzetből kölcsönzött feladatformáknál a tartalmi vonatkozások már nem ilyenek. Az „aktualizálás” szükségessége a könyv mindkét részére vonatkozik, más és más mértékben. 1992-ben Lányiné dr. Engelmayer Ágnes professzorasszony felvetette egy beszélgetés kapcsán, hogy nem lenne-e kedvem és időm a HAWIK-R standardizálásában részt venni. Kedvem természetesen volt, időm sokkal kevésbé, mégis akkor habozás nélkül igent mondtam. Az aktualizálás az ő kezdeményezéséből valódi standardizálás lett.