Embervadászat a lőtéren

A kérdés: miért? Miért írtunk könyvet egy szörnyű bűntettről? Miért történhetett meg, hogy három fiatal, még szinte gyerek hidegvérrel megöl két családapát? A két kérdés nyilvánvalóan válaszra, válaszokra vár. Ezért írtunk a soproni lőtéri kettős gyilkosságról könyvet. Nem gondoljuk, hogy sikerült maradéktalanul megtalálnunk az okokat és az összefüggéseket, de abban biztosak voltunk és vagyunk, hogy beszélnünk (írnunk) és beszéltetnünk kell az esettel kapcsolatban, akit csak lehet. És ennél is többet akartunk: - emléket állítani a családtagok segítségével az áldozatoknak, - és elgondolkodtatni minden olvasót: szülőket, pedagógusokat, társakat, haverokat, szakembereket, jogszabályalkotókat... 2012. április 17-én három középiskolás diák megölte a soproni lőtéren Szántó Sándor lőtérvezetőt és a váratlanul betoppanó Baumgartner Ervint. Ketten lőttek, harmadik társuk volt a megfigyelő. A bíróságon nem hagytak kétséget afelől: ölni mentek. A könyvvel nem csak a krónikások szerepét vállaltuk. Egy sajátos felkiáltójelet szeretnénk tenni a történet mellé, hogy ebből a megváltoztathatatlan tragédiából minden olvasó ott vonjon le tanulságot, ahol tud. Ahol kell... ...hogy legalább ne könnyítsük meg a gonosz dolgát. A kötetben megszólaló tettesek és néhány családtag vezetéknevét nem írtuk ki, ez volt a feltételük ugyanis ahhoz, hogy vállalják az interjúkat. Ezalól csak a jogerős ítélet lehetett kivétel.