A tudomány természete
Szerző: Laki JánosCím: A tudomány természete
Alcím: Thomas Kuhn és a tudományfilozófia történeti fordulata
Megjelenési adatok: Gondolat, Budapest, 2006. | ISBN: 963-961-007-0
Nincs a tudományfilozófia történetének zavarba ejtőbb jelensége, mint Thomas Kuhn és főműve, A tudományos forradalmak szerkezete (TFSz). Az 1962-ben megjelent könyvet több mint húsz nyelvre fordították le, s eladott példányainak száma jóval meghaladja az egymilliót. Kétségkívül a XX. századi angolszász filozófia legtöbbek által olvasott, messze legnagyobb hatású s máig az egyik leggyakrabban idézett könyve. Ha van olyan szerző, illetve mű, mely a szó tudo-mánymetriai értelmében jól „látható”, a TFSz bizonyosan az. Annak azonban, aki a könyv alapos ismeretében a róla szóló irodalmat lapozgatja, néha az a benyomása támad, mintha nem egyazon műről és szerzőről szólnának ezek az írások. Magának Kuhnnak is volt ilyen érzése, benne is felötlött az ironikus gondolat, hogy talán két Thomas Kuhn van, s ezeknek két azonos című könyve, melyek gondolatilag sokszor átfedik egymást, ugyanazokat a szavakat használják, de lényegi mondandójuk (their central concerns) nagyon különböző. Afelől, hogy legalább a szándékolt értelem más volt, mint a közkeletűen neki tulajdonított, Kuhn alig hagyott kétséget: a kritikákra adott válaszaiban éppúgy, mint a vele készült interjúkban, újra meg újra hangot adott döbbenetének, mennyire félreértik állításait. Mindhiába. Bár írásait mindenki olvasta, sokan egyetértettek vele, mégis azzal a keserű tudattal kellett meghalnia, hogy nem értették meg, s hiába próbálta, nem sikerült gondolatait egyértelműen újrafogalmaznia. A sokat idézett, fontos könyvek szerzőinek gyakran az a sorsuk, hogy tehetetlenül kell szemlélniük az eredeti gondolataikkal, sőt a leírt, tényleges szöveggel sokszor csak lazán összefüggő közmegegyezés kialakulását arról, hogy mi is művük tartalma, melyek a fő állításai. Még reménytelenebb a helyzet, ha a mű könnyen olvasható, és a korabeli olvasók homályos érzéseit plasztikusan megjelenítő metaforákat tartalmaz, mert ekkor semmi sem mentheti meg attól, hogy belelássák mindazt, amit benne látni akarnak. A frappáns bonmot-k szájról szájra járnak, a szemléletes fogalmak önálló életre kelve megjelennek a publicisztikában és a köznyelvben, és a legelképesztőbb jelentéseket veszik föl. Ez történt Kuhnnal is, olyannyira, hogy mára a legkülönbözőbb kontextusokban és legellentétesebb célokkal idézik s hivatkoznak rá. Bár a könyvet japánul, koreaiul, héberül stb. a legkülönfélébb kultúrkörökhöz tartozók olvasták és ünnepelték, állítólag ő volt, aki kiterjesztette a posztmodern ideológia minden metadiskurzus lehetőségét tagadó relativizmusát a tudományra. De ő lett volna az is, aki megmutatta, hogy „a történelem végéhez” vezető, egyenes vonalú társadalmi és technikai fejlődés motorja a tudomány.
Kategóriák: Filozófia
Tárgyszavak: Amerikai Egyesült Államok, Filozófiatörténet, Thomas Kuhn, Tudományfilozófia, Tudományos módszertan
Formátum: OCR szöveg
Típus: könyv
Tárgyszavak: Amerikai Egyesült Államok, Filozófiatörténet, Thomas Kuhn, Tudományfilozófia, Tudományos módszertan
Formátum: OCR szöveg
Típus: könyv
Share
Tweet
Tartalomjegyzék
Borító
Előcímoldal
Címoldal
Copyright / Impresszum
Tartalom
[5]-6
Idézet
BEVEZETÉS
[7]-14
A tudományos forradalmak láthatatlansága
[7]-11
Jóindulatú anakronizmus
11-14
KUHN MADÁRTÁVLATBÓL
[15]-27
A tudományos forradalmak szerkezete
[15]-20
Az átmenet időszaka
21-22
A taxonómiai fordulat
22-24
A „bevett nézet”
24-27
TUDOMÁNYTÖRTÉNET
[29]-57
A tudománytörténész
30-37
Történeti tények
31-37
Történeti szemantika
37-51
Fordítás
37-42
Hermeneutika
42-45
Nyelvtanulás
45-51
A tudós
51-57
Szótlan tudás
51-55
A visszatekintés perspektívája
55-57
TAPASZTALAT
[59]-115
A nem-naiv empirizmus kezdetei
[59]-66
A Gestalt-pszichológia szerepe
67-76
Azonosítás
76-82
Realizmus
82-84
Evolúciós sikeresség és realizmus
84-104
Ingerek és érzetek
87-89
Tudomány
89-91
Tapasztalatok, elméletek, szokások
91-99
Illúziók és Gestaltok
100-104
Realitás és világ
104-113
Darwiniánus kantianizmus
109-113
Minimálrealizmus
113-115
NYELV
[117]-163
Koherentizmus, nyelvi keretek
[117]-130
A pragmatika színrelépése
123-125
Radikális jelentésváltozás, szemantikai összemérhetetlenség
125-127
Szavak, szokások, dolgok
127-130
Merev deszignáció
130-163
Természeti fajták
132-137
A relevancia történeti módosulásai
137-140
Hasonlóság
140-151
Tulajdonság
151-154
Individuumok és fajták
154-163
TÁRSADALOM
[165]-256
A tudományos változás pszichológiai magyarázatkísérlete
[165]-172
Az ideális séma
[165]-167
A paradigmaváltás pszichológiai metaforája
167-169
A standard interpretáció szövegszerű megalapozatlansága
169-172
Tudomány- és tudásszociológiái koordináták
172-185
A tudományos közösség szociológiája
174-179
Univerzalitás, objektivitás
179-181
Szervezett szkepticizmus
182-185
A tudományos változás mikrofolyamatai
185-190
Az anomáliák felbukkanása
185-187
A bizalom lebomlásának mikrofolyamatai
187-190
A paradigmaváltás evolúciós metaforája
190-201
Az individuális változatosság
190-191
Az aspektusváltás mint individuális esemény
191-194
Kiválasztódás
194-198
Replikáció
198-201
A tudomány gyenge racionalitásának fogalma
201-204
A tudományfejlődés makrofolyamata
204-218
Katasztrófamodell
204-207
Kockázatmegosztás
207-211
A közösség és a szabályok szintjei
211-218
A tudománytörténet egyirányúsága
218-227
A tudomány mint kognitív intézmény
227-230
Megbízhatóság
230-235
A tudomány természete
235-256
A tudományfilozófiai forradalom szerkezete
235-242
Ideálkép és valóság
242-245
Tudománytörténet - még egyszer
245-249
„A tudomány természete”
249-256
IRODALOM
[257-265]
NÉV- ÉS TÁRGYMUTATÓ
[267]-272
Kolofon
Hátlap / Fülszöveg