Útmutatás az örökösödési eljáráshoz - II.kötet - Az örökösödési eljárás

Az örökösödési eljárásról szóló 1894:XVI. t.-czikknek az 1896. évi január hó 1. napján történt életbeléptetése az igazságügyi reform egyik kimagasló mozzanata. Az örökösödési eljárásról szóló törvénynek éppen olyan jelentősége van, mint a sommás eljárásról szóló törvénynek. Mind a kettő azonos igazságügyi politikai motívumra vezethető vissza. Az előbbi ugyanazon czél felé törekszik a perenkivüli eljárás körében, melyet az utóbbi a peres eljárás körében valósított meg. Egyszerűsíteni az eljárás formáit, arányosan megosztani a hatóságok és a hatósági közegek tennivalóit — az egyes hatásköröknek a teljesitendő cselekmények természetéhez illeszkedő, szabatos megvonásával, előmozdítani a jog biztosságát — a jogi bonyodalmak megelőzésével és a jogi viták bírói eldöntésének megfelelő előkészítésével, s ennek kapcsán megkönnyíteni a jogok érvényesítését és az anyagi igazság érvényre jutását: ezek az örökösödési eljárás legújabb törvényhozási szabályozásának és a törvény életbeléptetésének és végrehajtásának, irányelvei. A módszer, a melyet a szerző a sommás eljárásról és a fizetési meghagyásokról szóló törvények alkalmazásának megismertetésére választott, bevált. Bizonyítja ezt a meleg felkarolás, a melyben a szerzőnek a múlt év október havában megjelent „Útmutatás a sommás eljárásról és a fizetési meghagyásokról szóló törvények gyakorlati alkalmazására" czimű műve részesült. Ugyanazért, a midőn a szerző — több oldalról nyilvánult óhajnak engedve — arra vállalkozott, hogy hasonló alakba foglalja a többi újabb eljárási szabályokat is: arra az elhatározásra kellett jutnia, hogy a sommás eljárást és a fizetési meghagyásokat közvetlenül kövesse az 1894. XVI. t.-czikkel szabályozott örökösödési eljárás s hogy a jelen mű ugyanazon szempontok szerint készüljön, a melyek szem előtt tartásával készült a sommás eljárást és a fizetési meghagyásokat tárgyazó munka, melynek időközben szükségessé vált harmadik kiadása az „Útmutatás az újabb eljárási szabályok gyakorlati alkalmazására" czimű gyűjteményes munkának I. kötete. E mellett azonban figyelembe kellett venni, hogy a jogviszonyoknak a halálesetek következtében beálló átalakulása a közönségnek tágabb köreit érinti, és hogy az örökösödési eljárás körébe oly cselekmények is tartoznak, melyeket a szorosabb értelemben vett jogi szakközönség körén kivül eső hatósági közegek végeznek. Ennélfogva a szerző arra törekedett, hogy oly kézikönyv álljon a közönség rendelkezésére, mely a részletkérdésekben is lehetőleg teljes és kimerítő tájékozást és utbaigazitást nyújt s a mely magában foglalja a törvény és a vonatkozó rendeletek teljes anyagát. (...) A haláleset felvételére rendelt községi közeg, a kinek az elöljáróság a halottkém jelentését kiadta, azt látja, hogy a halottkém az esetet sürgősnek jelezte, és különben is úgy van értesülve, hogy a hagyaték veszélyeztetve van. Ez okból azonnal elmegy a halottas házhoz s ideiglenesen intézkedik a hagyaték biztosítása felől. Erről az eljárásról felveszi a következő jegyzőkönyvet. Alulírott községi jegyző megjelentem a mai napon elhunyt Kovács Péter lakásán, a ki ugyancsak a községien lakó nejétől el megelőző hónapban nem lett az anyakönyvbe haláleset bejegyezve. ]ja a "kimutatás a jelzett időpontig beküldhető nem volna, pl. ha ,/ anyakönyvvezetőtől megszerzendő anyakönyvi kivonat még be rém érkezett.