Társas tudás, elbeszélés, identitás

Minden kommunikáció, így szükségképpen a tudományos közlés is feltételezi a befogadót abban az értelemben, hogy számít előzetes tudására, olvasói aktivitására, amellyel hozzájárul a közlemény utalásainak és hivatkozásainak megértéséhez, amellyel lehetővé teszi, hogy a szerző kisebb-nagyobb kihagyásokkal haladjon, számos, körülményt, adatot és tényállást ismertnek tekintsen. Miként Eco (1995) írja, a szerző szeme előtt egy „mintaolvasó" lebeg, és a szövegstratégiát ennek az olvasónak a tudásenciklopédiájához igazítja. A társas tudás általunk tárgyalni kívánt elméleteit - a szociális reprezentáció elméletét, a narratív pszichológiát és az identitáselméleteket - illetően a magyar „mintaolvasót" elképzelni különlegesen nehéz feladat. Nem pusztán azért, mert, szemben az identitás elméletekkel, mind a szociális reprezentációról, mind a narratív pszichológiáról - eltekintve néhány utalástól - mindeddig felettébb csekély magyar nyelvű tudományos közlemény jelent meg, és ilyen irányú kutatások, eltekintve az elbeszélő szövegekkel kapcsolatos vizsgálatoktól (Halász, 1996; László, 1995; Pléh, 1996), csak a legutóbbi időben indultak el (Erős, 1996; Halász, 1996; Pataki, 1995, Váriné, 1995). Ez a helyzet akár még meg is könnyíthetné a szerző feladatát, hiszen nyugodtan támaszkodhatna az olyan bevezető jellegű írásokra, mint amilyen például Wagner (1996) tanulmánya a szociális reprezentációról, amely a japán olvasókat hivatott bevezetni a szociális reprezentáció bonyodalmaiba. Az ilyen típusú írások tapasztalatait persze botorság lenne mellőzni, és természetesen bőségesen hivatkozni is fogok rájuk a későbbiekben. Lényegesebb azonban, hogy mind a szociális reprezentációs, mind a narratív pszichológiai megközelítés olyan, jórészt európai eredetű társadalomtudományi elgondolásokhoz és tudományelméleti fejleményekhez kapcsolódik, amelyek a hazai olvasók számára a tudományterületi háttértől függetlenül is feltehetőleg ismerősek. A pszichológiában járatos olvasók számára továbbá ismerősnek tekinthetők azok az elsősorban kognitivista szociálpszichológiai és pszicholingvisztikai modellek, amikhez képest a társas tudás modern szociálpszichológiai elméletei önmaguk meghatározására törekszenek. Ezen ismeretek eloszlását és mélységét illetően azonban feltehetőleg igen változatos a kép, ezért általában a némileg didaktikusabb és redundánsabb történeti-kontrasztív kifejtés eljárásával fogok élni.