A magyar neveléstudomány feladatai a szocialista építésben

A magyar neveléstudomány terén folyó osztályharc, amely a felszabadulás óta éleződött ki és amely a szocializmus felé megtett minden lépéssel egyre élesebbé válik, most igen fontos fordulat előtt áll. Az eddig eltelt időszak egyik legjellemzőbb sajátsága az volt, hogy ennek tartama alatt különböző burzsoá-imperialista nevelés-»elméletek« a maguk nevében, csak éppen demokratikusnak álcázva vívták a harcot a magyar nevelésügy birtokbavételéért és, ha nem is nyíltan, de lényegileg a szocialista neveléselmélet és nevelési gyakorlat ellen. Ez az időszak most lezárul. Azért zárul le, mert Pártunk politikai, gazdasági és ideológiai fronton kivívott győzelmei megteremtették a feltételeket az ellenséges nevelés-»elméletek« felszámolásához is. Amellett nem valami új frontszakasz még előttünk álló kiépítéséről van itt most szó. Pártunk kezdettől fogja vívja a maga küzdelmét ezen a téren. Ha a Párt nem vetette volna fel — elméleti síkon is — a magyar nevelési gyakorlat legdöntőbb kérdéseit, mint pl. a marxizmus-leninizmus érvényesítését az oktatásban, a helyesen értelmezett magas követelmények elvét, a szocialista hazafiságra való nevelést, a természet tudományos képzés elmélyítését, a rend és fegyelem kérdését, ha nem kezdeményezte volna — elméleti síkon is — a harcot a klerikális, az avantgárdista és a burzsoá-»liberális« (az imperializmust kiszolgáló) nevelés ellen, akkor neveléstudományunk — és ezzel szoros kapcsolatban nevelési gyakorlatunk is — még mindig azon a szomorú mélyponton állna, amelyen a felszabadulás előtt állott. Ámde Pártunk elméleti és gyakorlati munkája gyorsan és gyökeresen változtatott a helyzeten. S ebben döntő szerepe volt annak a körülménynek, hogy neveléstudományunk és nevelési gyakorlatunk gyökeres átalakításához Pártunk arra a nagyszerű szovjet pedagógiára támaszkodva láthatott hozzá, amely a marxizmus-leninizmus klasszikusainak tanítására épült, amely az első valóban tudományos pedagógia. Az így előállott új helyzetben világosan kirajzolódnak azok a feladatok, amelyek a szocialista magyar neveléselmélet és nevelési gyakorlat teljes kiépítéséig a magyar pedagógusok előtt állnak. S ugyanakkor élesen megmutatkozik az is, milyen mocsarat jelentettek a burzsoáimperialista nevelés-»eiméletek«. Így most ezek képviselői arra kényszerülnek, hogy véget vessenek már jó ideje magukra öltött, óvatos mozdulatlanságuknak és feladják tarthatatlanná vált hadállásaikat.