Szerzői jog mindenkinek

A könyv célja, hogy felhasználó- és szerzőbarát módon mutassa be a szerzői jog fejlődését, gazdasági jelentőségét, az egyes műtípusokat, a szerzők jogait és azok korlátait. Megismerhetjük belőle többek között a felhasználási szerződés megkötésének menetét és a szabad felhasználási eseteket is. A kötet több tucat hazai és nemzetközi jogeseten, szakvéleményen, gyakorlati példán keresztül, illusztrációkkal gazdagítva kívánja érthetőbbé tenni a szerzői jogot. Az egyes fejezetek végén a főbb fogalmak jegyzéke, valamint kérdések és feladatok találhatóak. | Az alkotás viszonylag egyszerű folyamat (is lehet). Csak húzzunk néhány vonalat vagy készítsünk egy szelfit, és máris mindannyian szerzőkké válhatunk! Az alkotás pillanata azonban nemcsak a művet hozza létre, hanem a szerzőt is majd egy évszázadra különféle jogokkal ruházza fel. Ennyire egyszerű a szerzői jog is? Ezzel kapcsolatban egy kiadó egyszer azt kérdezte: „van-e értelme elolvasnom a szerzői jogi törvényt? Mindent megtudhatok belőle, ha végigolvasom?” Nehéz lenne azt válaszolni, hogy igen, minden további nélkül. A szerzői jog ugyanis olyan, mint egy kaleidoszkóp: ahány műtípuson keresztül szemléljük, annyiszor más képpé állnak össze a szerzői jog alkotóelemei. Ahhoz, hogy megértsük a szerzői jogok lényegét, mibenlétét, először is meg kell értenünk e jogok fő rendeltetését. A saját tulajdonunkban álló fizikai dolgainkat sokféle módon, akár fizikai eszközökkel is meg tudjuk védeni az illetéktelen személyektől. Egy biztonságos zár, riasztóberendezés, sőt, akár videokamerás megfigyelés mellett nyugodtak lehetünk abban, hogy nagy valószínűséggel csak olyanok fognak hozzáférni féltett tárgyunkhoz, akiknek ezt megengedjük. Abban is biztosak lehetünk, hogy ha e tárgyunkat megmutatjuk valakinek, vagy akár még azt is megengedjük, hogy rövid időre kézbe vegyék, a tárgyunk feletti tényleges uralmunk változatlanul fennáll, azt bármikor visszavehetjük és eltehetjük biztonságos, elzárt helyére. A szellem alkotásai – mint a szerzői művek – esetében azonban már nem ilyen egyszerű a helyzet. Ezek az alkotások, bár sokszor szintén fizikai formában jelennek meg, konkrét anyagi formájuktól elkülönülten, attól függetlenül léteznek és hasznosíthatók. Éppen ezért hívjuk az ilyen alkotásokat immateriális javaknak is. Ugyanaz a zenemű megjelenhet például egy kotta, egy CD-lemez vagy akár egy élő előadás formájában is, amely utóbbi esetben kézzelfogható fizikai dologról már egyáltalán nem beszélhetünk. Mi történik, ha az általunk komponált zeneművet előadjuk a közönség számára? A dallam bekúszik a fülekbe, a refrén visszhangzik a fejekben, és hirtelen az alkotásunk ott van a közönség „kezében”. Vissza tudjuk venni? El tudjuk megint zárni, hogy ne férjenek hozzá? A tudomány jelen állása szerint még nem áll az alkotók rendelkezésére olyan eszköz, mint amit a hollywoodi sci-fiben a „sötét zsaruk” használtak a rövidtávú memória törlésére, tehát ilyen értelemben nem tudjuk újra „biztonságba helyezni”, saját „birtokunkba” visszavenni művünket. Aki a művet egyszer megismerte, továbbra is „birtokában maradhat”, elméletileg azt tud vele csinálni, amit szeretne. A teljes fizikai biztonság fenntartására akkor lett volna lehetőségünk, ha soha nem adjuk elő a művet, nem hozzuk nyilvánosságra, hanem a fiókunkban őrizzük lezárva. A szerzők azonban általában pont azért alkotnak, hogy művüket megismerhesse a nyilvánosság. A mű nyilvánosság előtti használatával szerezhetnek hírnevet, és nem utolsósorban ezzel tudják biztosítani saját megélhetésüket is. Éppen ezért van szükség arra, hogy a fizikai védelem hiányát olyan jogi eszközök pótolják, amelyek hasonlóan megfelelő és erős védelmet biztosítanak arra, hogy a szerző saját ellenőrzése és uralma alatt tartsa alkotását és annak mások általi használatát. A szerzőt megillető jogok alapvető rendeltetése ennek megfelelően egyrészt a szerző és alkotása közötti személyes viszony védelme (pl. a plágium vagy a mű eltorzítása ellen), másrészt pedig a mű felhasználása (pl. többszörözése, terjesztése) feletti teljes körű ellenőrzés biztosítása.