Az örömteli szervezet

Napjainkban paradigmaváltás tanúi lehetünk mind a menedzsmentelméletekben, mind a vezetés gyakorlatában. E folyamat lényegét több dimenzióban ragadhatjuk meg. Egyrészt, a sikeres szervezetek vezetésének hangsúlyai egyre inkább áttolódnak a rendszereket hatékonyan működtető menedzserről a vonzó jövőképet megfogalmazó és a munkatársakat a változásokra ráhangoló leader felé. Ez azt jelenti, hogy az elvont rendszert elfogadó autoritást mindinkább felváltja a szervezet tagjait értékeiken keresztül megszólító átalakító, értékalapú leadership, a problémamegoldó értelmet az érzelmi intelligencia, a „csak egy csavar vagyok a gépezetben" gondolkodást a döntés és végrehajtás felelősségét átruházó felhatalmazás (empowerment). Másrészt pedig, a sikeres szervezetek egyre kevésbé a szerveződés (organizáció), és egyre inkább az élő szervezet működésére emlékeztető organizmus jellemzőit mutatják. Peter Drucker régi felismerése, hogy a sikeres menedzsment alapfeltétele a szervezeti (tulajdonosi) ce'lok — munkavállalói elvárások — vevői igények kielégítése háromszög dinamikus egyensúlyának megteremtése és fenntartása. Lövey Imre és Manohar S. Nadkarni könyve továbbfejleszti a gondolatot: egy szervezet nem feltétlenül egészséges, ha az egyensúlyt megteremtve sikeressé válik - ehhez az is szükséges, hogy a szervezet örömteli legyen. Ez a gondolat következetes továbbfejlesztése a druckeri elméletnek, hiszen napjaink szervezeteiben a fenti háromszög egyensúlyának egész más szinten kell megvalósulnia. A szervezeti célok elérésének mércéje a tulajdonosi értékteremtés,- a vevői igények kielégítése sokkal magasabb minőségi elvárások mellett és sokkal élesebb versenyhelyzetben történik,- illetve a munkavállalók a legmagasabb szintű önmegvalósítási, fejlődési, autonómia és ön-ki teljesítési elvárásokkal lépnek be a szervezetbe. Egy szervezet akkor egészséges, ha tagjai örömüket lelik abban, hogy alkotnak, s hogy ezáltal egyszerre teremtenek tulajdonosi és fogyasztói értéket, amelyet egyben személyes sikerükként élnek meg. A tétel megfordítása tehát már igaz: az egészséges (és örömteli) szervezetek sikeresek. A leadership alapvető felelőssége napjainkban, hogy a szervezeti univerzumot átvezesse az új paradigmába. Ez többszörösen nehéz feladat: gondolkodásmódunk és vezetői eszközrendszerünk egyaránt radikális megújításra szorul.