Világtörténelem és üdvtörténet
Szerző: Löwith, KarlSzerkesztő: Miklós Tamás
További szerző: Miklós Tamás
Cím: Világtörténelem és üdvtörténet
Alcím: A történelemfilozófia teológiai gyökerei
Sorozatcím: A kútnál, 0866-0328
Fordítók: Boros Gábor; Miklós Tamás
Megjelenési adatok: Atlantisz Könyvkiadó, Budapest, 1996. | ISSN: 0866-0328 | ISBN: 963-7978-83-6
A történelem angyala - Walter Benjámin nevezetes Klee-interpretációjában - a múlt felé fordítja arcát. „Ahol mi események láncolatát látjuk, ott ő egyetlen katasztrófát lát, mely szüntelen romot romra halmoz, s mindet a lába elé sodorja. Időzne még, hogy feltámassza a holtakat és összeillessze, ami széttörött. De vihar kél a Paradicsom felől, belekap az angyal szárnyaiba, és ... feltartóztathatatlanul űzi a jövő felé, amelynek hátat fordít, miközben az égig nő előtte a romhalmaz. Ezt a vihart nevezzük haladásnak.” A történelemből a jövő felé hátráló rémült angyal a halál angyalának bizonyul: nyomában kő kövön nem marad. Bár Benjámin „a történelem olyan felfogását” keresné, mely „nem vállal semmi cinkosságot” a vak haladással, a történelem angyalarcáról úgy látszik, letörölhetetlen a rémület. Nincs választása. Ha nem kelne időben segítségére a pusztításból őt kimentő paradicsomi vihar, ha nem válna e vihar cinkosává, eggyé azzal - menthetetlenül alábukna a szenvedők és a holtak közé. Talán cinkosságát próbálja enyhíteni, amikor elfordítja arcát a jövőtől, s ránk, romhalmazra függeszti ijedt tekintetét. A vihar paradicsomi eredete mégis vigaszt és reményt jelent: „a múlt titkos indexet hordoz magán, s a megváltáshoz van rendelve általa”. Benjámin az utolsók egyike a nyugati történelemfilozófiában, akik még röptében látták a történelem angyalát. De már tudja, hogy csak a jövő felé suhanó angyal röptétől visszahódított pillanatban, a „szálirány ellen fésült történelemben”, a történelem kontinuumából magunknak kiszakított, a szenvedők világához domesztikált, de mindig újra elvesző „most”-ban csillanhatnak meg „a messiási Most szilánkjai”. Félreérthetetlen azonban, hogy ekkor is megcsillanásról, s nem a múlt saját kisugárzásáról van szó, s hogy az a „gyenge messiási erő”, mely nekünk, múltunk végén állóknak adatott: feltételes. Ahogyan azt már korai töredékében írja: „Csak maga a Messiás teljesít be minden történelmi folyamatot, mégpedig abban az értelemben, hogy csak ő az, aki beváltja, beteljesíti, megteremti a történés vonatkozását a messiásira. Ezért nem akarhatnak maguktól valami messiásira vonatkozni a történelmi dolgok. Az Isten Országa ezért nem telosza a történelmi dünamisznak, ezért nem lehet célul kitűzni. Történelmileg tekintve nem cél, hanem befejezés.” (Ein sehr schwieriger Satz - mondta erről Jacob Taubes, az angyal másik hiteles szemtanúja halálos betegen tartott utolsó előadásában3: - „Először is tehát világos: Van Messiás. Semmi kecmec — »messianisztikus“, “politikai" -, semmi neutralizálás, hanem: Messiás.’’) Karl Löwith - aki történelemfilozófiai főművét szánja annak filozófiatörténeti bemutatására, hogy a történelmi haladás, s egyáltalán a világtörténelem gondolata eltéphetetlenül előfeltételezi a Paradicsom felől a messiási vég felé fúvó vihart, s ezért a történelem angyala nyomban alábukik, ha nem támad szél az Úr szájából - akárcsak Benjámin, visszatérőn felidéz egy képet, mely mintegy az Angelus novus ellenpárjának tűnik.
Kategóriák: Filozófia, Történelem, Vallástudomány
Tárgyszavak: Történelemmagyarázat
Formátum: OCR szöveg
Típus: könyv
Tárgyszavak: Történelemmagyarázat
Formátum: OCR szöveg
Típus: könyv
Share
Tweet
Tartalomjegyzék
Borító
Címlap
Copyright/Impresszum
Tartalom
Angelus Perditus (Miklós Tamás)
7-33
I.
7-13
II.
14-20
III.
21-25
IV.
26-30
V.
31-33
Előszó a német kiadáshoz
37
Előszó
38
Bevezetés
39-57
I. Burckhardt
59-71
Burckhardt történelemszemlélete
59-66
Burckhardt viszonya a kereszténységhez
66-71
II. Marx
73-93
A történelmi materializmus
73-87
A valláskritika
87-93
III. Hegel
95-102
IV. Haladás kontra gondviselés
103-147
1. Proudhon
105-110
2. Comte
111-134
A pozitív történelemfelfogás
111-118
Comte a katolicizmusról és a protestantizmusról
118-126
Záró gondolat
126-134
3. Condorcet és Turgot
134-147
V. Voltaire
149-160
VI. Vico
161-185
Az Új tudomány alapelve és módszere
162-172
A történelem dialektikája
172-176
Az igazi vallás és a hamis vallások
176-180
Haladás és visszalépés a történelemben
180-185
VII. Bossuet
187-195
VIII. Joachim
197-210
A történelmi eszkatón felé tartó providenciális haladás
199-210
IX. Ágoston
211-224
Az antik világszemlélet bírálata
211-217
A történelem teológiája
217-224
X. Orosius
225-233
XI. A történelem bibliai magyarázata
235-242
Befejezés
243-255
Utószó
257-261
Függelék
263-281
1. Joachim tanításának modern változatai
263-269
2. Az örök visszatérés tanának nietzschei megismétlése
271-281
Jegyzetek
283-311
Bevezetés
283-285
I. fejezet
285
II. fejezet
285-286
III. fejezet
286-287
IV. fejezet
287-292
V. fejezet
293-294
VI. fejezet
294-297
VII. fejezet
297-298
VIII. fejezet
298-301
IX. fejezet
301-303
X. fejezet
303-304
XI. fejezet
304-307
Befejezés
307-308
Utószó
308
Függelék I.
309
Függelék II.
309-311
Karl Löwith
313-314
Karl Löwith főbb művei
315
Kolofon
Hátsó borító