Bevezetés a pénzelméletbe

"...A köznapi beszédben pénznek nevezzük egyrészt a törvényes érez- és papírpénzt, másrészt az állam által teljes fizetési erővel felruházott hit élj egyeket...Tudományos értelemben pénz minden oly - belső tartalma vagy törvényerejű intézkedés következtében - meghatározott értékkel bíró tárgy, a mely a kereskedelmi forgalomban hosszabb-rövidebb ideig mint állandó fizetési eszköz (cseretárgy) használatos..." - írja Hóman Bálint a magyar pénztörténettel foglalkozó úttörő monográfiájában. A pénzfogalom meghatározása a pénzelmélet máig erősen vitatott kérdésköre. A pénzdefiníció ugyanis (többek közt) determinálja a pénzmennyiség számbavételére használt ún. monetáris aggregátumok tartalmát, nagyságát és így elkerülhetetlenül nemcsak elméleti, de gyakorlati vonatkozásai is vannak. A modem pénzelmélet a pénzfogalom meghatározását két úton kísérli meg. Az első irányzat, az ún. "konvenció-elmélet" azt tartja, hogy a pénz mai formáját hosszú történeti fejlődés eredményeként nyerte el. A gazdasági fejlődés előrehaladtával a csere hatékony lebonyolításának szükséglete különféle - egyre fejlettebb - pénzformákat hívott életre, a modem pénz tulajdonságait, a gazdasági körforgásban, a cserefolyamatban betöltött szerepét ennek a fejlődéstörténetnek az elemzésével érthetjük meg, ezen az úton nyerhetünk használható pénzdefiníciót. A másik, úgynevezett "funkcionális" irányzat a priori pénzfunkciókat határoz meg, majd azt vizsgálja, hogy ezeket az előre meghatározott funkciókat egyidejűleg mely aktívák képesek betölteni. Ha egy aktíva képes betölteni ezeket a funkciókat, akkor azt pénznek tekinti. "...A pénz tulajdonságainak, sajátságainak vizsgálata a pénztudomány vagy numismatika tárgya. A pénztudomány elméleti része, a ... pénztörténet ...tárgya a pénz gazdasági szerepének, értékének, a pénzrendszerek fejlődésének és különböző rendszerek egymáshoz való viszonyának a vizsgálata. Felöleli - ehhez képest - nemcsak az érez- és papírpénznek, hanem az összes fizetési eszközül használt, pénzhelyettesítő tárgyaknak, terményeknek, valamint a közbeszédben papírpénz néven ismert hiteljegyeknek a történetét is..." - írja Hóman. "... A kezdetleges gazdasági fokon élő népek szükségleteit saját termelésük elégíti ki. Mindenki élvezi munkája - vagy harezos népeknél ezzel egyértelműnek tekinthető vitézsége - gyümölcsét. A mennyiben pedig valaki mégis nélkülözne bizonyos szükségleti czikket - ruhadarabot, élelmet stb. - azt csere útján a saját termelésének fölöslegéből másnak átadott czikk által vásárolja meg. A cserekereskedés lényege abban van, hogy mindkét cserélő fél oly tárgyat ad át a másiknak, a mely annak gazdaságában (háztartásában) bizonyos hiányzó szükségletet pótol, viszont az ő gazdaságában mint termelési felesleg szerepel... " A közvetlen termékcsere útján lebonyolított forgalom rendkívül nehézkes, mert szükséges hozzá, hogy mindkét fél ugyanabban az időpontban éppen azt nélkülözze, ami a másiknak fölösleges, ennek híján viszont számos egymást követő csereaktust követel. Ennek a cserék hosszú láncolatát feltételező modellnek számottevőek az információs és tranzakciós költségei, így a társadalom rendelkezésére álló erőforrások egy részét feleslegesen köti le.