A könyvkultúra Magyarországon

Az európai történeti kutatásban az elmúlt évtizedekben újra előtérbe kerültek a forrástanulmányok, az újabban felfedezett dokumentumok kiadása, illetve a már ismert szövegek új szempontok szerinti elrendezésben való közreadása. Szükség is van erre, hiszen több humán tudományszak oktatása és művelése erősen elméleti irányba tolódott el, a szakember gyakran elveszíti a forrásokkal való kapcsolatát. A nagyobb nyugat-európai nemzetek több pozitivista vagy legalábbis forrásközpontú tudománytörténeti szakaszt éltek át, ennek ellenére ismét napirendre került a történelmi dokumentumok mostani elvárásoknak megfelelő kritikai kiadása. A középkori és kora újkori könyves műveltség kutatásában élenjáró Németország, Franciaország vagy Anglia szakemberei sok évtizedes, módszeres, alaposan megtervezett kutatómunka eredményeire támaszkodhatnak, amikor az írásbeliség, az olvasás, a könyvtárak és a könyvek használatának történetét modern kutatási és elemzési szempontok szerint újragondolják és -írják. Magyarországi kulturális és történelmi emlékek feltárása több okból is késik, és sajnálatos módon állandóan halasztódik. A könyves művelődés históriájának számos klasszikussá vált kutatója mellett az elmúlt évtizedekben mégis örvendetesen sok művelője akadt, és több országos program indult a kutatások szervezetté tételére. A retrospektív nemzeti bibliográfia munkálatai mellett, részben e munkák által inspiráltan, jól halad a máig fennmaradt könyvállományok számbavétele, központi nyilvántartása. Ezzel párhuzamosan a középkori kódexek és kora újkori kéziratok katalogizálása is lendületet vett. Tudományos kutatási programként e feltáró tevékenység kiegészül olyan szempontokkal, amelyek a hagyományos katalogizálás kereteit túllépik. Gondoljunk a kódextöredékek (fragmenta codicum) szervezeti kutatására vagy a nyomtatott könyvek kézírásos bejegyzéseinek gyűjtésére. Ezen alapkutatásokat egészíti ki a könyvkultúra levéltári forrásainak feltárása, s ez a kutatás az elmúlt időben olyan mennyiségi eredményt hozott, mellyel szükségessé teszi a magyarországi könyvtár- és olvasmánytörténet újragondolását. A könyvtárak régi könyvállományának feltárása igényli a szakembereket, elsősorban olyan könyvtárosokat, akik kutatóként is megállják a helyüket. Az országban több felsőoktatási intézetben is elindult a régi könyvekkel és kéziratokkal foglalkozni tudó szakemberek képzése. Ez a képzés azonban sok új tankönyvet, oktatási segédanyagként is használható kiadványt igényel, továbbá azt, hogy az elmúlt évtizedek kutatásának eredményei immáron tananyaggá válva épüljenek be a képzés folyamatába, lehetővé téve a kutatásokban való továbblépést. Mostani vállalkozásunk ilyen oktatási segédlet-sorozat első darabja. Az írásbeliség, a könyvtárak és a könyvhasználat története mellett szeretnénk a felsőoktatási intézmények, és persze a művelt olvasóközönség számára is elérhetővé tenni a magyarországi könyvkiadás és könyvkereskedelem modern szemléletű históriáját. A könyvdíszítés, a könyvillusztráció és a könyvkötés magyarországi történetét teljességében még nem írták meg, és hiányzik a levéltárak korai évszázadokra vonatkozó történetének tankönyve is.