A tévelygők útmutatója

Amikor a magyar zsidóság - megtizedelve és sebektől gyötörve -éppen csak túljutott a Holocauston, a kommunista rezsim alatt máris a kulturális megsemmisüléssel kellett szembenéznie. Az egykor virágzó magyar zsidó közösség, immár Izraelbe vagy az Egyesült Államokba emigrált, legmeghatározóbb tagjaitól is megfosztva, csak a nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején kezdhette el zsidó identitása lépésről-lépésre való keresését. A zsidó múlttal való kapcsolatteremtést két módon kísérelte meg: egyrészt a zsidó identitás eredetének megértését célozva a héber nyelv tanulásával, másrészt zsidó gondolkodók műveinek magyar nyelven való tanulmányozásával. A zsidó múlt egyik legkiemelkedőbb tekintélye, aki iránt a hazai judaisztika már régóta nagy érdeklődést tanúsít, a spanyol születésű Mose ben Maimon (görögösen: Maimonidész) volt, aki kétségkívül a középkori zsidó-arab kultúra „aranykorának” legjelentősebb képviselője. Az „aranykor” kifejezést azonban nem szabad félreérteni, az ugyanis nem az arabok által kormányzott zsidóság politikai és gazdasági helyzetére vonatkozik. A zsidóság - a keresztényekhez hasonlóan - az iszlám fennhatóság ideje alatt leigázott, alárendelt kisebbségnek számított, melyet elvileg megtűrtek ugyan, de a gyakorlatban ez nem mindig valósult meg. Maimonidész viszont jó okkal állította a Jemeniekhez írt levelében (Iggeret Témán), hogy egy nép sem nyomta el annyira a zsidókat, mint az arab. Ez a kor annyiban nevezhető „aranynak”, amennyiben a zsidóság magába olvasztotta az arab-muszlim kultúrát is, annak igen fejlett görög tudományos és filozófiai összetevőivel egyetemben. Ezáltal kulturálisan és vallásában olyannyira „gazdaggá vált”, hogy a kiválóbbnál kiválóbb tudósok és rabbik sokaságát hozta létre, akiknek száma és tudásszintje mind a mai napig bámulatba ejtő. Ez az egyetlen eset, hogy a hagyományt tisztelő középkori zsidóság - a kiváló polihisztor, rabbi, gazdasági vezető, tudós és filozófus Szaadja ben Joszéf Gáon (882 Dilas, Fajjum tartomány, Egyiptom - 942 Bagdad) nyomán - majdhogynem őszinte lelkesedéssel fogadta be a kor általános kultúráját. Ennek köszönhető egyúttal, hogy az ebből a korból származó művek, melyek többnyire arab nyelven íródtak, olyan nagy jelentőséggel bírnak a mai zsidóság számára is.