Tibet

A Kínai Kommunista Párt 1950 újévi üzenetében kijelentette, hogy a Kínai Népköztársaság az év folyamán felszabadítja területének mindazon részeit, amelyek még imperialista elnyomás alatt szenvednek. A Felszabadító Néphadsereg csapatai október 24-én parancsot kaptak, hogy lépjék át a tibeti határt és szabadítsák fel Kínának ezt a részét az imperialista és feudális elnyomás alól. A Felszabadító Néphadsereg egységei meghozzák Tibet népének a szabadságot, békét és demokráciát, lerakják az új demokratikus és virágzó Tibet alapjait és megvédik hazájuk nyugati és déli határait az imperialista agresszióval szemben. Tibet (tibeti nyelven Bőd) a Kínai Népköztársaság szerves része, a világ legmagasabban fekvő országa. Fennsíkjai átlag 5000, völgyei 4—6000, hegycsúcsai 7—8000, szorosai 5—6000 méter magasan terülnek el a tengerszint felett. Északon és keleten a Kínai Népköztársaság (Szinkiang, illetve Cinghai és Szikang tartományok), nyugaton Kasmír és Ládák, délen India, Nepál és Bhután határolják. Területe mintegy 900 000 négyzetkilométer, lakossága az 1934-es népszámlálás szerint 3,7 millió. Földrajzilag Tibet két részre osztható, a nyugati és északnyugati tóvidékre és a folyóvidékre. A lóvidék az Indus forrásától a Szalven, Mekong és Jangce folyók forrásvidékéig terjed. A tibeti nép ezt a területet Bjang-tang-nak, északi fensíknak nevezi. Ezt a vidéket kisebb-nagyobb tavak borítják, folyók keresztezik, a talaj mocsaras és füves, nagyon hasonlít a szibériai tundrákhoz. Átlagos magassága eléri az 5000 métert. A tóvidéken rengeteg meleg forrás található, legtöbb kasszától — a fővárostól — nyugatra. Tibetben oly hatalmas fagyok vannak, hogy ezek a források gyakran jégoszlopokká fagynak. A tóvidék déli részén, amelyet pásztortörzsek laknak, kisebb falvakat találunk (Ombo, Rudok). A folyóvidék magábafoglalja a Brahmaputra (Jaru Csangpo), Szalven (Gjama njul csu), Jangce (Dre csu), Mekong (Nja-lung csu) és a Hoangho (Ma csu) felső folyását. A hegyek között szűk völgyek húzódnak, itt-ott gyér erdők. Kisebb falvak és települések találhatók mindenütt, ahol csak egy kis hely kínálkozik a földművelésre. Míg Tibet északi része kopár szélfújta síkság, Lassza, Sigace, Gjance és a Brahmaputra völgyeinek déli részén jó szántóföldek vannak, amelyeket öntözéssel, belterjesen müveinek.