Vályogtégla, patakkő, boronafal, nádtető corvina logo

Szerző: Mednyánszky Miklós
Cím: Vályogtégla, patakkő, boronafal, nádtető
Alcím: Népi építészetről gyerekeknek
Megjelenési adatok: Terc, Budapest, 2015. | ISBN: 978-615-5445-31-6

coverimage „Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény ember..." Ugye ismerős? így szoktak kezdődni a mesék. A folytatásban a szegény ember kifogja az aranyhalat, mesebeli kincsre talál, vagy a legkisebb fia szerencsét próbálva a nagyvilágban királyként tér vissza. Amiről most mesélek, az szintén a szegény emberekről szól. De nem a mesebeliekről, hanem valódi, régen és nem is olyan régen élt szegény emberekről. Méghozzá nem másról, mint hogy „hol” volt ez a szegény ember - azaz hol élt, hol és hogyan lakott...? És főként: mit láthatunk, ismerhetünk manapság még ebből, mit kell tennünk, hogy ezek a dolgok ne menjenek feledésbe? Mit nevezünk népi építészetnek? Népi építészetnek a köznép, egészen pontosan a paraszti sorban élők által, saját kezükkel vagy a szorosabb közösség bevonásával létrehozott, a nép mindennapi életét és tevékenységét szolgáló építészeti alkotásokat és az ezekre irányuló tevékenységet nevezzük. A népi építészet minden korban az akkori társadalom tudását tükrözi. Egyszerűség és házilag kivitelezhető megoldások jellemzik, ugyanakkor minden korban hatással voltak rá a hivatalosan építőművészetnek nevezett tudomány művelői. Nemcsak lakóházak lehetnek népi építészeti emlékek, hanem például a mezőgazdasági tevékenységhez kapcsolódó építmények (malmok, műhelyek), a vallási célú épületek (templomok, haranglábak) és a közösség szolgálatában álló egyéb épületek (iskolák, boltok, csárdák) is. A népi építészeti emlék sok esetben többet jelent, mint egy-egy megépített ház; akár több épületből álló együttest, akár egy teljes falvat is az értékei közé sorolhatunk. Az elmúlt évtizedek során számtalan népi építészeti alkotás megsemmisült, de hazánk még ma is igen gazdag örökséggel büszkélkedhet ezen a téren. Ez a kis könyv a falusi emberek által alkotott házakról, elsősorban lakóépületeikről szól. A sorozat egy következő része pedig az építkezéseket mutatja be, hogy s mint épült fel egy ház, milyen anyagokat és eszközöket használtak a mesterek - és egyáltalán, kik voltak ők.

Védett tartalom, csak terminálról érhető el.

Tartalomjegyzék

Borító
Köszönet
Címlap
Copyright/Impresszum
Tartalom
5
Bevezető
6-7
   Mit nevezünk népi építészetnek?
6
   Mi a műemlék?
7
I. Fejezet: Amíg a kunyhóból lakóház lett
8-[11]
   Az első házak
9-[11]
II. Fejezet: Falu-tanya
12-[16]
   Az útifalu, más néven egyutcás falu
12-13
   A halmazfalu
13
   A megtervezett falu
14
   A tanya
15-[16]
III. Fejezet: A falusi utca
17-[21]
IV. Fejezet :A porta
[22]-29
   A falusi udvar elrendezése
[22]-23
   Építmények az udvaron
23-29
      Istállók, ólak
23-24
      A csűr
25
      A kas, a hombár és a kukoricagóré
25-26
      A nyári konyha
[27]
      A kút
28
      A kerítés
29
V. Fejezet: Lakóházak a Kárpát-medencében
30-33
VI. Fejezet:A házak szerkezetei (hogyan épült a ház?)
34-69
   Az alap
34-35
   A falak
36-53
      Fából ácsolt épületek
36
      A boronafal
36-38
      A zsilipelt fal
38-39
      Vályogfalak, földfalak
39
      A vályogtégla fal
39-42
      A csömpölyegfal
42
      A rakott fal
42-43
      A vert fal
43-45
      A paticsfal
45-47
      A tapasztás
47
      A meszelés
48
      Építkezés kőből
48-49
      Téglafalak
50-52
      Vakolás
52
      Föld alatti lakások
53
   A padló
54
   Födémek, mennyzetek
54-57
   Ajtók
58
   Ablakok
59-60
   A tető
61-66
      A fedélszék
61-64
      A tető fedése
64-66
   A tornác
66-67
   Kemencék, kályhák, tűzhelyek
67-69
Utószó: A népi építészeti emlékek megőrzése
70-71
A parasztudvar-kivágóminták
Hátsó borító