A közoktatás-politika és az iskolai munka gyakorlata

Napjainkban erőteljesen megnőtt a társadalom érdeklődése a közoktatáspolitikai kérdések iránt. Teljesen érthető ez, mert alig van olyan magyar család, melynek életét valamilyen módon ne befolyásolná közoktatás-politikánk alakulása. Legtöbben úgy vannak kapcsolatban az intézményes neveléssel, hogy valamely hozzátartozójuk (gyermekük vagy felnőtt családtagjuk) iskolába jár. Oktatáspolitikánk alakulása azonban a közvetlen személyes érdekeltségtől elvonatkoztatva is foglalkoztatja a társadalom tagjait. Sokan teszik fel a kérdést: oktatásunk megfelelően biztosítja-e társadalmi létünk folytatását, elősegíti-e, hogy az utánunk következő nemzedék társadalmi forradalmunk örököseként a fejlett szocializmus megvalósítójává, a kommunizmus építőjévé váljon? Segíti-e oktatáspolitikánk népgazdaságunk folyamatos fejlődését? Eléggé felkészült-e az oktatásügy a fejlett szocializmus műszaki, gazdasági alapjai megteremtésének szolgálatára? Megtanul-e ifjúságunk helyesen élni? Hozzájárul-e oktatáspolitikánk, hogy a szocialista életmód uralkodóvá váljon a felnövekvő nemzedékben? Az oktatáspolitika iránti érdeklődés tehát egybekapcsolódik a társadalomban a jövőért érzett felelősséggel. Ezért válik mindinkább igazzá, hogy ma a közoktatás-politikus fogalma mind tágabbá válik, mind többen érzik szükségességét, hogy oktatáspolitikai kérdésekben véleményt nyilvánítsanak. A közoktatás-politikával való foglalkozás tömegkommunikációs eszközeink állandó témájává vált. Rendszeresen tanúi lehetünk annak, hogy nemcsak a szakmai folyóiratokban, hanem a napi- és hetilapokban, a nagyközönségnek szóló információkban szenvedélyes viták bontakoznak ki a közoktatás alapvető kérdéseiről. Ezek felölelik közoktatásunk valamennyi lényeges kérdését: helyének, szerepének keresését az ifjúság nevelésében; az oktatási rendszer továbbfejlesztésének problémáit; az iskolák belső életének alakulását; a pedagógus személyiségek fejlődését; a közoktatás-irányítás megannyi gondját és így tovább. E viták során a megalapozott és megfontolt vélemények mellett szenvedélyektől áthatott nézetek, nemegyszer a közoktatás-politika lehetőségét és határait túlhaladó kívánalmak is elhangzanak.