Public relations

Ki ne hallott volna a PR-ről, hisz ez napjaink egyik legdivatosabb betűszava. Sokan ismerik célját, feladatait és már sorolják is sikeres vagy épp sikertelen példáikat. Kevesebben vannak - ez saját tapasztalatom -, akik elérkezettnek látják az időt, hogy tudatosan készüljenek fel munkájuk során erre a tevékenységre, amely így is úgy is áthatja mindennapjainkat. Szinte hallom is az érveiket. Mi nem vagyunk óriás cég, nemzetközi szervezet, vagy alapítvány, hogy erre külön pénzünk, vagy apparátusunk tegyen. Másrészt tudjuk mi, mit kell csinálni... Valóban, önmagában a pénz és a professzionális szervezet nem garancia a jó Public Relations-re. gondoljunk csak Csernobilra, vagy a vietnami háborúra. Ezen felül léteznek olyan személyek, akik mindenféle előképzettség nélkül is kiválóan PR-elik önmagukat, szervezetüket. Ez a könyv elsősorban nem nekik szól. Ez a könyv azokhoz a kis és középvállalkozókhoz, szervezetekhez és azok vezetőihez szól, akik sejtik, érzik hogy ez egy fontos és viszonylag új terület, amit érdemes megismerni, A mű szerzője példákon keresztül mutatja be a PR kapcsolódását mindennapjainkhoz, alaptevékenységünkhöz, környezetünkhöz. Ugyanakkor megismertet bennünket az üzenet, a célcsoport, a kommunikáció és még sok más fogalom definíciójával és azok szükségességével. A könyvet ajánlom vállalkozások, szervezetek, intézmények vezetőinek éppúgy mint a PR-rel ismerkedőknek, és mindenkinek, aki a téma iránt érdeklődik. (...) Hiánypótló könyvet tart a kezében az Olvasó: a Public Relations (PR) az ókori előképek szokásos felemlegetése ellenére meglehetősen új jelenség, amiről mindeddig nem volt könnyű magyar nyelven megfelelő információhoz jutni. Ki ne szeretne kedvező képet kialakítani önmagáról? A PR tulajdonképpen ennek a „ művészete, mestersége”, de mindenekelőtt a gyakorlata. Természetesen a legegyszerűbb az lenne, ha puszta létünkkel, megjelenésünkkel bizalmat ébresztenénk másokban. És ez valószínű -lég egyes emberek esetében így is van. A PR „művészetére” azért van szükség, mert nem elégszünk meg az „egyes emberekkel”, azt szeretnénk, ha mindenki, mindig szeretne. A PR feladata az, hogy előnyös tulajdonságainkat láthatóvá tegye. Még az olyan egyértelmű emberi erény, mint az őszinteség sem segíti elő egy kapcsolat elmélyítését, ha nem tűnik őszinteségnek. Érdemes tehát elsajátítani azokat a fogásokat, amelyek segítségével üzeneteink önmagunkról célba érhetnek és a kívánt hatást kelthetik. Bár korábbi kérdésemmel már azt sugalltam, hogy ez a könyv mindenkihez szól, most azt is hozzáteszem, hogy kétféle minőségünkben szól hozzánk: hiszen míg egyrészről igyekszünk szépnek, jónak, okosnak mutatkozni, másrészről tudjuk, hogy a többiek is ezt teszik, és szeretnénk tudni, hogy valóban azok-e. Pratkanis és Aronson A rábeszélőgép (AB OVO, 1992) című könyvében írják, hogy könyvük „állandó paradoxona, hogy a meggyőzés voltaképpen nem bonyolultabb, mint egy olvasólámpa. Azok, akik nem értik az elektromosság lényegét, varázslatos és félelmetes eszköznek találhatják azt a világító micsodát... Ha pedig meg is érintjük a lámpát, s elektromos áramütést kapunk, respektusunk hirtelen félelemmé és cinizmussá is változik... Ha egy távoli ország valamennyi lakóját ellátnánk elektromos eszközökkel, anélkül, hogy felvilágosítanánk őket arról, hogyan működnek - ezt bizonyára mindenki felelőtlen, sőt gonosz ötltetnek tartaná."