Hogyan vált a segítségnyújtás hivatássá?

Ha az ember a hivatásos szociális munka történetéről érdeklődik, gyakran kapja azt a választ, hogy az egész a felebaráti...szeretet gyakorlásával kezdődött. Ennek illusztrálására elmesélik a réges-régi bibliai történetet az Irgalmas szamaritánusról. Nem vagyok biztos benne, hogy minden kedves olvasó ismeri ezt a történetet, ezért most elmesélem. Lukács evangéliumában olvasható, hogy egy törvénytudó egy napon Jézust próbára tette, s megkérdezte tőle, műért azon a parancson, hogy “„Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből s teljes elmédből, felebarátodat pedig mint tenmagadat. Jézus a következő példabeszéddel válaszolt: „Egy ember Jeruzsálemből Jerikóba ment. Rablók kezébe_ került. Ezek kifosztották, véresre verték és félholtan otthagyták. Történetesén egy pap tartott lefelé az úton. Észrevette, de elment mellette. Ugyanígy közeledett egy levita is. Látta, de továbbment. Végül egy szamáriainak is arra vitt az útja. Amikor meglátta, megesett rajta a szíve. 'Odament hozzá, olajai és bort öntött a sebeire és bekötözte magát az embert pedig felültette teherhordó állatára,'elvitte egy fogadóba és ápolta. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak ezzel a kéréssel: Viseld gondját, s ha többet költenél visszatérve megadom neked. Mit gondolsz, e három közül ki volt az igazi felebarátja annak, aki a rablók kezébe Került?" Aki irgalmas szívű volt iránta” - felelte. Jézus így folytatta: „Menj s tégy te is hasonlóképpen?" (Lukács 10, 30-37.) Jó történet. Arra tanít, hogy a felebaráti szeretet az egyes esetekben nemes, szép és megindító cselekedetekre késztet, melyekre megszámlálhatatlan generáció csodálattal emlékezik. Arra is tanít, hogy kétezer évvel ezelőtt nem azok gyakorolták az aktív, cselekvő felebarát! szeretetet, akik a segítségre szorulóhoz legközelebb voltak (azaz a levita), sem azok, akikének ez hivatasbeli kötelességük lett volna (azaz a pap), hanem olyan ember, aki képes volt együttérezni a szenvedővel, annak ellenére, hogy - ha az illetékességet "nézzük - tulajdonképpen semmi köze nem volt hozzá (terhét az utazó szamaritánus). E történet históriai üzenete szempontjából fontos, hogy Lukács nem minden szamáriait mutatott be irgalmasszívűnek és együttérzőnek. Lukács evangéliuma 9. fejezetében például különösen barátságtalan embereket mutat be az olvasónak Szamáriából. Szakmai szempontból fontos üzenet, hogy két olyan feltételt is megad, amelyek együttes jelenléte esetén jó csak a történet. Nevezetesen: az irgalmas szívű szamaritánusnak kell hogy legyen, valamije, amit megoszthat. Ez az egyik. A másik, hogy az esetnek melyben segítséget nyújt, egyedi esetnek kell lennie - s maradnia. Ugyanis ha a szamáriainak nem lett volna olaja s bora, néni tudta volna bekötözni a sebet. Ha nem lett volna teherhordó szamara, nem tudta volna elszállítani a sebesültet. Ha nem lettek volna felesleges dinárjai, nem tudta volna a fogadós segítőkészségét megnyerni. Végül pedig emberünk Szamáriából egészen reménytelenül állt volna ott, ha a dolog a kirabolt, sebesült emberrel nemcsak egy alkalommal fordult volna elő, hanem egy második, harmadik kirabolt, sebesült emberrel is találkozott volna útján - s talán minden egyes alkalommal, amikorJeruzsálemből Jerikóba ment volna.