Kultúra és pszichológia

Az olvasó az első olyan, magyar nyelven megjelenő kötetet tartja kezében, amely a kultúra és a pszichológia kapcsolatáról írt legnevesebb, jórészt elméleti munkákat gyűjtötte össze. A kötet megjelenését több minden indokolta. Először is a lélektan tudományának reagálnia kell arra a változó világra, amelyben élünk. A néhány évtizeddel ezelőtti helyzethez képest ma a pszichológia kénytelen tekintetbe venni azt, hogy a különböző kultúrák a globalizáció során egyre inkább kölcsönös függésbe kerülnek egymással, és nem képesek egymástól függetlenül létezni; a különböző kultúrákból származó emberek találkozása, egymás mellett élése, ha lehet, a jövőben még gyakoribb lesz. Távoli országok és kultúrák történései, amelyekről régebben joggal gondolhattuk, hogy nem járnak következményekkel, és nincs jelentőségük a mi életünkre nézve, ma akár közvetlenül befolyásolhatják a mindennapjainkat. E megváltozott körülmények között a pszichológiának újra kell gondolnia a képzés tartalmi vonatkozásait, elsősorban azokat az alapfeltevéseket, amelyek a nyugati világban, főként az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában folytatott vizsgálatok eredményeire épültek. A kultúra ugyanis módosítja a korábbi pszichológiai elméletek érvényességét. Még ha elismerjük is, hogy a feltárt alaptörvényszerűségek valamilyen mértékben univerzálisan érvényesek, a mód, ahogy különböző kultúrákban megnyilvánulnak, eltérő lehet. Az elméletalkotó pszichológus a saját kultúrája által gyakorolt befolyásokat, elveket, nézőpontokat és elvárásokat könnyen magától értetődőnek és természetesnek tekinti, és csak akkor szembesül azzal, hogy másképp is lehet a világot látni, ha egy másik kultúra normáival kényszerül szembetalálkozni, vagy ha egyes tudatos szakmai törekvések felhívják erre a figyelmét. Az viszont elgondolkodtató, hogy ezeket a pszichológusi etnocentrizmustól nem mentes elméleteket és implikációikat világszerte úgy tanítják az egyetemeken és úgy alkalmazzák a gyakorlatban, mintha egyenlő mértékben lennének érvényesek mindenütt. Például Aronson, aki a „főáramú pszichológia” amerikai képviselője, és aki a Társas lény című könyve révén laikusok között is ismert, Jahoda (1982) szerint csak „homo americanus”-ról szól az említett könyvében. Félő, hogy a pszichológia, amely az emberi viselkedést és lelki világot hivatott vizsgálni, nem teljesíti maradéktalanul feladatát, ha nem eléggé veszi figyelembe a kultúra hatását. A pszichológia tudományát sokkal nemzetközibbé és multikulturálisabbá kell tenni, hogy hűebben tükrözze a több mint 5000 különbözőféle kultúrát. A jelenleg élő 6 milliárd ember több mint 85%-a nem nyugati etnikai és kulturális hagyományokkal rendelkezik. Ami tehát „az igazságként” jelenik meg a nyugati pszichológiai tankönyvekben, nem tekinthető feltétlenül igazságnak, és nem alkalmazható az emberiség nagyobbik felére nézve. A kulturális aspektus, amely a legtöbb alaptételnek tekintett pszichológiai igazságot relatívvá teszi, ma már nem hagyható figyelmen kívül, már csak azért sem, mert számos eltérő kultúrával rendelkező, elsősorban ázsiai ország gazdasági, politikai vagy katonai nagyhatalommá válva, egyre jelentősebben határozza meg a világ jelenlegi arculatát. A kulturális és a kulturális összehasonlító pszichológia ismeretei ezért elengedhetetlenül fontossá váltak nemcsak a pszichológusok, hanem a politikusok és a gazdasági szakemberek számára is.