Városépítéstan

A nagyarányú társadalmi átalakulásnak, a tudomány sokasodó felfedezéseinek, a technika rohamos fejlődésének korát éljük, aminek következménye a civilizáció térhódítása, az életszínvonal emelkedése, s ez egyúttal az emberek átlagos életkorának növekedését, a Föld lakosságának rohamos szaporodását eredményezi. A népesség növekedése egyúttal nagyarányú tömörüléssel is jár: egyre nagyobb a városokban élő lakosok aránya — jelenleg a Föld lakosainak több mint egyharmada városlakó. A városi népesség növekedési üteme több mint kétszerese az össznépesség növekedésének. A településhálózat sűrűsége helyenként összefolyó városrendszerek kialakulásához vezetett, és az egyre növekvő területigény mind erőteljesebben és fenyegetőbben jelentkezik. A nagyarányú városodási folyamatot az is elősegíti, hogy a népesség foglalkozás szerinti hagyományos megoszlásában jelentős eltolódás mutatkozik. Egyrészt a mezőgazdasági munka termelékenységének nagyarányú növekedése folytán továbbra is csökken a mezőgazdasági népesség aránya. Másrészt az elmúlt évszázadtól eltérően — amikor a mezőgazdaságból elsősorban az ipar szívott fel hatalmas tömegeket — az utóbbi évtizedekben a gyűjtőnévvel "szolgáltató"-nak nevezett foglalkozási soportokban: a kereskedelemben, a közművek üzemeltetésében, a közlekedésben, a közművelődésben foglalkoztatottak aránya nőtt meg, s létszámuk az ipari termelékenység növelésével és a szolgáltatások iránti igények kielégítési lehetőségeinek megteremtésével, állandóan növekvő tendenciájú. A városi tömörülések közelebbi és távolabbi környékükre gyakorolt szívóhatása következtében nagyméretűvé vált az inga-vándorforgalom. A városok nappali népessége százezres és milliós lakosságtöbbletet idéz elő a nagyvárosokban. Tíz és száz km-es távolságokról járnak be az emberek a munkaalkalmat adó településekbe dolgozni. E téren az országhatárok sem jelentenek akadályt: százezrek és milliók nem a saját otthonukban, gyakran nem a saját hazájukban találják meg a munka lehetőségét. A nagyméretű inga-vándorforgalom egyrészt az ingázók részére jelent naponta vagy hetente hosszú kényszerű utazást, és a közlekedési hálózatot állítja nehezen megoldható problémák elé, másrészt terhet jelent magának a városnak is, hiszen többletigényként fel kell készülnie a nappali népesség ellátására, mozgására, és erre megfelelő intézményeket kell létrehoznia.