A szöveg mint komplex jel

Ezzel a könyvvel közel negyven év kutatómunkájának eddigi eredményeiről kap általános képet az olvasó. 1966-ban a Kritika c. folyóiratban „Művészet és kommunikáció. Az alkotás és befogadás problémái” címmel megjelent tanulmányom jelzi - ha csupán körvonalaiban is - első ízben azt az utat, amelyen egy szövegtani elméleti keret kidolgozása felé elindultam, s amelyet azóta sem hagytam el. Ebben a könyvben kizárólag az eddig elért eredményekről, az elméleti keret kidolgozásának jelenlegi állásáról kívánok nagy vonalakban számot adni. Az eredmények létrejöttének körülményeiről, történetéről és más kutatási irányok eredményeivel való kapcsolatáról részben az első fejezet Irodalomjegyzékében, részben a könyv Bibliográfiai tájékoztatójában felsorolt művek tájékoztatnak. Nem kis nehézségekkel találom szemben magam akkor, amikor arról is számot szeretnék adni, hogy ki mindenkinek tartozom köszönettel azért, hogy ezen az úton járhattam mostanáig (és úgy, ahogy járhattam). Minthogy a név szerinti felsorolás kilátástalan vállalkozás lenne, azt az ugyan nem elegáns, de az adott esetben egyetlen praktikusnak látszó megoldást választom, hogy a „csak a szépre emlékezem” jelige jegyében közvetett módon utalok rájuk. (A panasz, a „nehézségekre emlékezem” különben is következetlen lenne tőlem, hiszen a legsúlyosabb nehézségek jelentős része is előbb-utóbb javamra vált.) Kezdem anyámmal, aki erejét messze meghaladó áldozatokat hozott azért, hogy gimnáziumba járhassak, s folytatom az utamat nagymértékben meghatározó, gimnáziumi magyartanárommal, aki meg nem szűnő érdeklődést keltett bennem a szövegek (elsősorban az irodalmi szövegek) kompozíciós elveinek feltárása, megértése iránt. És ettől kezdve a sor - ami hivatásom alakulását illeti - egyértelműen folytatódik. Köszönettel tartozom a Debreceni Egyetemnek, ahol először matematikafizika, majd germanisztika szakot végeztem, és megismerkedhettem mind a szak-, mind az idegen nyelvű szövegek értelmezésének problémáival is. A debreceni, majd a pesti Zenei Gimnázium, valamint a Balett Intézet Gimnáziuma tanulóinak, akiknek tanulmányait követve ’élő’ betekintést nyerhettem a zene és a balett nyelvének 'titkaiba’. A Debreceni Irodalmi Színpadnak, ahol három éven keresztül gyakorolhattam vers- és prózaszövegek tolmácsolását. A Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének, ahol értő kollégák körében tehettem az első komoly lépéseket mind az amerikai, mind a szovjetunióbeli modern nyelvészet tematikájának és módszereinek megismerése felé. Az MTA Számítástechnikai Központjának, ahol a matematikai-nyelvészeti csoport tagjaként megismerhettem az első generációs számítógépek nyelvészeti és nem nyelvészeti alkalmazását, és lehetőséget kaptam alakuló koncepcióm angol nyelvű publikálására.