Francesco Petrarca daloskönyve

PETRARCA az európai kultúra egyik legnyugtalanabb korszakában élt. A néha századokig tartó monumentális építkezések, fényes egyházi és világi ünnepségek, körmenetek, bevonulások szenzációit irtózatos járványok és véres kivégzések megrázó élménye váltogatta. Itália városállamai örök harcban állottak egymással, de a város falai között is pártok öldökölték egymást, a városokat összekötő utak mentén pedig rablók leskelődtek. A félsziget teljes hosszában tele volt menekülőkkel, száműzöttek-kel, konspirálókkal. Petrarca is menekülés közben született 1304-ben Arezzóban, ahová apja, a firenzei jegyző, a „feketék” elől futott. Születésének vándor csillaga holtig kísérte: városról városra költöző családja a provence-i Avignonban, a pápák akkori székvárosában telepedett meg, s ez lett az a középpont, ahonnan nyugtalan és kíváncsi útjaira elindult, s ahová távoli viszontagságok után sokszor évek múlva visszatért. Megfordult Párizsban, Brabantban, Flandriában, Németországban, Itália majd minden nevezetes városában, követségben járt Prágában és egy azóta megcáfolt legenda szerint még Budán is. Színes és változatos életet élt, s ha a dicsőség volt az, amire sorsát föltette, sikeres életet is. Mint avignoni aranyifjú, kedvence volt a társaságoknak, mint udvari ember, kegyeltje a hatalmasoknak, mint a változó, de mindig hódolattal üdvözölt pápák pártfogoltja, megkapta azokat az egyházi szinekúrákat melyekből írói hivatásának kényelmesen élhetett. Latin versei és iratai, humanista kutatásai — nem pedig „vulgáris” olasz dalai — fiatalon híressé tették, s megszerezték számára azt a dicsőséget, hogy a római Capitoliumon ünnepélyesen költővé koronázták. Tekintélye nagy volt. Költők, tudósok, bíborosok és zsarnokok voltak a barátai, s ez utóbbiak mindig szívesen látták vendégül udvarukban. A kor politikai indulatai sem állottak távol tőle, Itália egységének- gondolata más nagy szellemekkel együtt az övé is volt, s Cola di Rienzi forradalmától csak a bukáskor fordult el. 1374-ben Arquában, Pádua közelében halt meg, a legenda szerint éjszaka, olvasás közben, könyvére bukott fővel. A természet és a kultúra szépségei iránt egyaránt fogékony szellem és a mozgalmas élet ezernyi élménye azonban éji lepkerajként egyetlen fényforrás körül kering : [Petrarca huszonhárom éves korában, az avignoni templomban, a nagypénteki szertartások közben megpillantott egy előkelő és erényes hölgyet, aki férjnél volt, s férjét idők folyamán tizenegy gyermekkel ajándékozta meg.