A Julián-Egyesület története

A háború után mindinkább testet ölt a mindenható állam eszméje és lassanként a közélet minden feladat megoldását az államra akarja hárítani, a társadalom, mint az államtól külön élő organizmus alig ad magáról életjelt. Ez a jelenség érezhető jóformán az egész világon, de Magyarországon a hosszú háború és az azt követő elszegényedés, valamint egyeseknek az államtól való teljes függése miatt talán pregnánsabban mutatkozik, mint bárhol máshol. Sajnos, a magyar társadalom a múltban sem volt olyan erős és annyira önálló, mint pl. az angol vagy az északamerikai. A közélet különböző tényezői ugyan sokszor erőteljesen felemelték szavukat és ki is terjesztették gondoskodásukat különböző feladatok elvégzésére, de működésük legtöbbször csak rámutatás volt egyes problémákra, azoknak megoldását biztosítani nagyon ritkán tudták. Különösen áll ez kultúrtörekvéseink terén. A magyarországi kultúr-egyesületek története bizonyítja, hogy a nemzet felismerte egyes kulturális kérdések megoldásának égetően sürgős voltát, de maga a társadalom, állami eszközök igénybevétele nélkül, bizony a legtöbbször csak az első lépéseket tette meg, azután a lelkesedés, mint szalmaláng alábbhagyott. A magyar társadalom -erejéről, működéséről érdekes képet alkothatnánk magunknak, ha a magyar kultúregyesületek működését megvizsgálnánk. Maga a számuk — hiszen 700-nál több kultúregyesület van — inkább arra példa, mennyire szét-forgácsolódtak a társadalom erői és így ebből kevésbbé lehet a társadalmi erők nagyságára következtetni. De a magyar kultúregyesületeknek mindamellett volt azért jelentőségük, ha nagy eredményeket nem is tudtak elérni, tevékenységük legalább igazolja azt, hogy a hazai társadalom mindenkor felismerte, hogy a nemzet jövője szempontjából melyek a legfontosabb problémák. Az egyesületek legalább is kezdeményeztek nemzetmentő akciókat, agitációjukkal és kezdeményezésükkel ráirányították az állam figyelmét legsúlyosabb bajainkra, s közvetve elősegítették az állam különböző irányú nemzetmentő, kulturális tevékenységét, megadták a kezdéshez szükséges lökést. Szegény és széthúzó társadalom mellett többet várni nem lehetett. Mégis értékesebb volt azoknak a kultúregyesületeknek a működése, amelyek a társadalom sorompóba szólítható erejének csekély voltát átlátva, az állami hatóságokkal szervesen összeműködtek, hogy céljaik munkálására egyrészt a közvélemény erejét, másrészt a hivatalos körök hatósági segítségét és anyagi eszközeit is biztosíthassák. Ilyen szervezet volt a Julián Egyesület is, ahol állami segítség, irányítás mellett, társadalmi formákba öltöztetve, megindult egy nagy nemzetmentő akció, mely a háború előtti magyarmentő munkák sorában valóban nagy jelentőséggel bírt.