Magyar Könyvészet 1860-1875

Petrik Gézának, a századforduló körüli évtizedek kiváló magyar bibliográfusának ismét egy olyan művét adja az Országos Széchényi Könyvtár a kutatók és az olvasók kezébe, mely a magyar nemzeti bibliográfia rendszerében nélkülözhetetlen. Ez a munka ugyanakkor — már bevezetőül is hangsúlyoznunk kell — a tudományos kutatás szolgálatában nem egy tekintetben továbbfejlesztette e nagy bibliográfiai sorozat használatának lehetőségeit. Az 1860-1875 közötti másfélévtizedes ciklusról van szó, mely Petrik Géza műveként 1885-ben jelent meg. E betűrendes bibliográfia 438 lapon tárta fel a jelzett évek Magyarországon megjelent, magyar nyelvű monografikus kiadványainak címeit, továbbá a fontosabb folyóiratok cikkeinek, tanulmányainak analitikus leírásait. A magyarországi nem magyar nyelvű nyomtatványokat, s a külföldön megjelent magyar vonatkozású dokumentumokat ez a kötet már nem tartotta nyilván. A már ekkor is egyre növekvő könyvtermelés a kitűnő szerzőt nyilván korlátozásra kényszerítette. A magyar nemzeti bibliográfia eme újabb összefoglaló kötete tulajdonképpen gyakorlati — könyvkereskedői szempontokat szolgáló — célok jegyében jött létre: Petrik Géza először az Osztrák-Magyar Könyvkereskedők Egylete által az 1860-1870 évek között kiadott magyar katalógusainak anyagát saját használatára betűrendbe gyűjtötte — s mint írja — távolról sem gondolt még arra, hogy gyűjtése eredményét nyomtatásban közrebocsássa. De a tudós-bibliográfus nem tudott megelégedni ezzel a gyakorlati, üzleti szempontból is kétségtelenül tiszteletreméltó eredménnyel: a kutató szenvedély, a lehető teljes feltárás tudományos igénye újabb munkára ösztönözte. Látta, hogy a könyvkereskedői katalógusok alapján összeállított gyűjteménye hiányos; ezért az anyag rendszeres kiegészítéséhez fogott, s egyrészt a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának (az Országos Széchényi Könyvtárnak) anyagát dolgozta fel a rá annyira jellemző alapossággal és szorgalommal, másrészt a magyar napilapokban és folyóiratokban megjelent irodalmi hírek, üzleti jelentések s egyéb könyvészeti források segítségével 1875-ig gyűjtötte össze bibliográfiájának adatait. Petrik — kissé csodálkozzunk el e tiszteletreméltó bibliográfusi szenvedélyen — 19 éves korában 1864-ben fogott hozzá e műve összeállításához (Id. Kozocsa Sándor közlését: Magyar Könyvszemle, 1963. 3. sz. 258. 1. ). Bár a munka megjelenése a dolgok természeténél fogva késett, a két évtized az emberhez és a tudóshoz méltó szerénységet maradéktalanul megőrizte: kiadványának bevezetésében arról szólt, hogy nem igényel a maga számára valami „kiválóbb” helyet a magyar irodalomban, mert célja csak az volt — — ha már elkészítette munkáját — hogy mások is (a tudomány, a könyvtárak, a könykereskedelem) lássák annak hasznát.