Walter Gropius

Walter Gropius 1883. május 18-án Berlinben született. Ifjúkorának környezete a századforduló Németországa, a gyáripari fejlődés, egyben a társadalmi és művészeti forrongás színhelye. A Jugend c. folyóirat, a német szecesszió orgánuma 1896-ban jelenik meg. Az expresszionista Die Brücke művészcsoport 1905-ben alakul. Max Reinhardt 1904-ben mutatja be a Széntivánéji álmot, ezzel új utat nyit a színjátszás történetében. Siegmund Freud főműve, a Traumdeutung 1900-ban jelenik meg. Max Planck ugyanebben az évben publikálja kvantumelméletét, Albert Einstein 1905-ben a relativitásról szóló munkáját. A fiatal Gropius családi tradíciói folytán is kapcsolatba kerül korának művészeti és műszaki problémáival. Már apai nagyapja ismert nevű festő volt; a nagynevű klasszicista építész, Karl Friedrich [Schinkel baráti köréhez tartozott. Nagybátyja, Martin Gropius építész és művészeti író (1824—1880) a berlini iparművészeti főiskola igazgatója volt. Walter Gropius apja is építész. Magától értetődő, hogy ő is az építészetet választja hivatásául. Tanulmányait 1903—1907 között végzi a berlin-charlottenburgi, majd a müncheni műegyetemen. Diplomájának elnyerése után Spanyolországba utazik, ahol több hónapig dolgozik egy kerámiaüzemben. A forrongó szellemi áramlatok az elavult tradíciók elleni lázongást váltják ki a fiatal építészből. Ezt bizonyítja, hogy Németországba való hazatérése után, 1908-ban Peter Behrens építész irodájába lép. Behrens az eklektikával szakító racionális építészet híve, a modern építészeti mozgalmak úttörője. Tevékenysége a művészeti oktatásra 1903—1907 között a düsseldorfi iparművészeti iskola igazgatója) és az ipari formatervezésre is kiterjed. A célszerűség és a harmonikus formaalakítás egységét hirdeti. Irodája az új művészeti törekvések központja. A modern építészet leendő vezéralakjai közül Gropiuson kívül — részben vele egy időben — Mies van der Rohe és Le Corbusier is nála kezdi pályafutását.