A határban a halál kaszál... corvina logo

Szerző: Prónay Pál
Szerkesztők: Szabó Ágnes; Pamlényi Ervin
További szerzők: Szabó Ágnes; Pamlényi Ervin
Cím: A határban a halál kaszál...
Alcím: Fejezetek Prónay Pál feljegyzéseiből
Megjelenési adatok: Kossuth Kiadó, [Budapest], 1963.

coverimage Prónay Pál feljegyzéseivel egy mindenképpen sajátos olvasmány kerül az olvasó kezébe. Hasonló jellegű emlékirattal a történelmi forrásmunkák között nem találkozhat; de a világirodalomban is hiába keresne hozzá foghatót. Ilyen művet talán Haynau, Cavaignac írhattak volna vagy a párizsi kommün hőseinek véres kezű hóhérai — ha nem szégyellték volna papíron rögzíteni gaztetteiket. Mert a burzsoáziának más országokban is voltak Prónayhoz hasonló pribékjei, de azok nem készítettek feljegyzéseket — vagy ha igen, diszkréten hallgattak a tömegmészárlásokról, másokra hárították a felelősséget, mentegették magukat. Prónay feljegyzései azonban nem ilyen természetűek, ö saját szerepét alig szépítgeti, inkább dicsekszik, néha túloz is. Hűségesen beszámol tetteiről, nem rejti a kezéhez tapadó vért. Sőt, néha mintha kevesellné, mintha sajnálná, hogy valamit elmulasztott; reméli, módja lesz még pótolni ezt. Kevés ilyen gátlástalan gonosztevőt ismer a történelem; de ha volt is — a késő császárkorban vagy a reneszánsz kori pápák udvarában —, gonosztetteik listáját nagy fáradsággal kell a történésznek kinyomoznia, feltárnia. Prónay azonban maga vall — nem kell vallatni; jólesően pillant vissza a történtekre. S hogy e feljegyzéseket húsz esztendővel a fehérterror után papírra vethette, egyformán jellemző minden erkölcsi érzést levetkezett szerzőjére, valamint az egész korszakra, amelynek légkörében mindezt szégyenkezés nélkül le lehetett írni, amely korszak munkások, parasztok üldözésével, kegyetlen kínzásával, gyilkolásával kezdődött és ezzel fejeződött be, melyben Prónay eszméi — s kisebb megszakításokkal gyakorlata is — tulajdonképpen a hivatalos kormánypolitika szintjére emelkedtek. Mi indokolja mégis azt, hogy egy ilyen iszonyatos írásművet, több mint negyven esztendővel a fehérterror és húsz esztendővel keletkezése után, az olvasó elé bocsássunk? Elsősorban az, hogy a feljegyzések, sajátos voltuk ellenére, hozzásegítenek bennünket az ellenforradalmi korszak kezdeti éveinek jobb megismeréséhez. Prónay ugyanis teljesen szemérmetlen őszinteséggel számol be nemcsak a saját gaztetteiről, hanem leleplezi az 1919—1921 közötti korszak egész jellegét. S minthogy 1921 nyaráig az úgynevezett szegedi csoportnak, a Szegeden, 1919 nyarán Horthy, Gömbös, Eckhardt, Kozma, Prónay vezetésével fellépő ellenforradalmi csoportosulásnak egyik belső embere, oszlopa volt, olyan adatokkal szolgál e korszak való történetét illetően, amelyeket más forrásból nem ismerhetnénk. Sajátos értéket jelent számunkra az is, hogy Prónay feljegyzései a Horthy-rendszer vezető politikai figuráinak portréit is nyújtják, s noha ezek kritikája a szélsőjobbról jön, tényanyagában mégis rendkívül leleplező erejű.
Kategóriák: Életrajz
Tárgyszavak: Emlékirat, Fehérterror
Formátum: OCR szöveg
Típus: könyv

Védett tartalom, csak terminálról érhető el.

Tartalomjegyzék

Borító
Címlap
Szerkesztette és bevezető tanulmánnyal ellátta: Szabó Ágnes és Pamlényi Ervin
Bevezetés
3-50
   1
6-21
   2
21-29
   3
29-50
Prónay Pál feljegyzései
[51]-347
   Szeged
53-100
      „Október 31-én Bécsben tartózkodtam”
53-55
      „Kivándorlok Amerikába”
56-58
      „Elnökválasztás a MOVÉ-ban”
58-60
      „A szovjetköztársaság május 1-re készült”
60-61
      „Komáromban a legénység és az altiszti kar behódolt az új rendszernek”
61-63
      „Bécs városa tele volt menekültekkel”
63
      „Május végén Szegedre utaztunk”
63-66
      Szeged, 1919 június 1.
66-70
      „Tiszti különítményeket szerveztünk”
70-71
      „Fehér tollal díszítettük a Bocskai-sapkát”
71-76
      „Megalakult az Etelközi Szövetség”
77-78
      MOVE-ünnepély
78-80
      Regatta-mulatság
81-85
      „Szegeden a forradalom igen megélénkült”
85-92
      „Zadravecz István misét celebrál”
92-96
      Gömbös Gyula távozása Szegedről
96-100
   Dunántúl
101-[147]
      Indulás
101-106
      Szatymaz
107-108
      Kistelek
109-110
      Dunaföldvár
110-113
      Cece
113
      Simontornya
114-116
      Enying
116-117
      Lepsény
117-120
      A fővezérrel Siófokon történt megbeszélések
120-124
      Kaposvár
124-125
      Marcali
125-127
      Kéthely
127-130
      Somogy-Csurgo
130-131
      „Sokat közülük a Balaton fenekére küldtünk”
131-133
      „Elhatározták Kun Béláék kiemelését”
134-135
      Szombathely
135-136
      Graz
136-137
         Képek
      Wien
137-140
      Karlstein
140-145
      „Embereim több kommunistát csaltak át a határon”
145-[147]
   Budapest
149-[268]
      Horthy fővezér bevonulása Budapestre (1919. november 16.)
149-156
      „Somogyit vagy Vázsonyit tegyük el láb alól?”
156-161
      Az 1.sz. szegedi vadászzászlóalj felállítása
161-169
      Somogyi Béla és Bacsó Béla, a „Népszava” szerkesztőinek a kivégzése
170-175
      Horthy Miklós fővezért kormányzóvá választják
175-180
      „Sajnos, nem én irányítottam ezt a vállalkozást”
180-183
      Steinhofi merénylet
184-[185]
      A fürstenfeldi fegyvertárak kifosztása
186-188
      A Podmaniczky utcai szabadkőműves páholy lefoglalása
188-190
      Karlisták és antikarlisták
190-198
      Bauer Ottó porosz ezredes és Trebitsch-Lincoln
199-210
      A Tisza-gyilkosság pörének tárgyalása
211-214
      Razzia a Britannia Szállóban
214-216
      Francia ajánlat a lengyelek megsegítésére
217-221
      Horthy kormányzó a Nádor-laktanyában
221-223
      Szovjet-Oroszország kikénlelése
223-224
      Irredenta a csehek ellen
224-228
      1921. év: A Nádor-laktanya belső ügyei
228-230
      „Bethlen a háttérből egyengette a talajt miniszterelnökségéhez”
230-232
      Albrecht főherceg a titkos társaságban
232-234
         Képek
      „Gömbös, a minden lében kanál”
234-236
      „Gömbös sohasem kelt védelmemre”
236-238
      Első királypuccs
238-245
      „Én utoljára akartam tálból venni”
246-247
      Amnesztia kérdése
248-250
      Kornhauser-ügy
250-251
      Első összetűzésem Bethlen István miniszterelnökkel
251-254
      Görgey GYörgy szds. áruló szerepe
254-255
      A gödöllői déjeuner
255-258
      Újabb összetűzésem gróf Bethlehennel
258-261
      Tisztjeimmel gödöllői kihallgatáson
261-265
      Kibékülés Bethlehennel
266-[268]
   Lajtabánság
269-347
      Megérkezésem Nyugat-Magyarországra
269-270
      A Lajtabánság megalakulása
270-277
      Lajtabánság proklamációja
277-278
      Gr. Bethlen miniszterelnök tiltakozása
279
      Gömbös újabb levelei
280-284
      Horthy kormányzó levele
284-285
      Gróf Bethlehen miniszterelnök levele
286-296
      Tanácskozás Horthy Miklós kormányzóval
296-303
         Képek
      Szombtahelyi tiszti gyűlés
303-306
      Gömbös Gyula békéltetési kísérletei
306-307
      Horthy megtagadja az EKSZ-et
307-309
      Kihallgatásom a kormányzónál
310-311
      Iratok elégetése
311-312
      Horthy megfeledkezett az adott garanciákról, valamint kifakadt az EKSZ ellen
312-318
      Illetékes fórumokhoz intézett beadványok sorozata zlóaljam visszaadását illetőleg
318-322
      Az EKSZ vezetősége megidéz
322-324
      „Az EKSZ-nek a miniszterelnök diktál”
324-328
      Beválasztásom az Ébredő Magyarok Egyesületébe
328-330
      Bombarobbanás az erzsébetvárosi szabadkőműves körben
330-331
      Újból audencián a kormányzónál
332-341
      Felajánlkozom Vrangel orosz tábornoknak
341
      Ostenburg Gyula ezredessel történt kibékülésem
342-347
Névmutató
349-[385]
Tartalom
[386]
Kolofon
Hátsó borító