A mese morfológiája

A morfológia még igazolni fogja magát mint önálló tudomány, mégpedig oly módon, hogy azt teszi meg vizsgálatai tó tárgyának, amit más tudományok csak alkalomszerűen és futólag vizsgálnak, egybegyűjti mindazt, ami amazokban szétszórtan van jelen, új nézőpontot teremt, amely lehetővé teszi, hogv könnyen és kényelmesen vizsgálhassuk a természet tárgyait. Azok a jelenségek, melyekkel a morfologia foglalkozik, roppant jelentősek, azok a gondolati műveletek pedig, amelyeknek segítségével a jelenségeket egymással szembeállítja, olyannyira összhangban vannak az emberi természettel, és annyira kellemesek számára, hogv még a sikertelen kísérletek is egyesítik magukban a hasznosat és a szépet. (Goethe) A morfológia szó a formák tudományát jelenti. A növénytanban morfológián azt a tudományágat értik, amelyik a növények alkotórészeiről, ezek egymáshoz és az egészhez való viszonyáról szerzett ismereteinket foglalja össze, más szóval a morfológia ott a növény felépítéséről szóló tudomány. Senki sem gondolt arra, hogy lehetséges ilyen fogalom és terminus: a mese morfológiája. Holott a formák vizsgálatára, a szerkezeti felépítés törvényszerűségeinek megállapítására éppúgy van mód a népmesék, a mesefolklór világában, mint a szerves képződmények esetében. Még ha ez nem mondható is el minden mesére általában, az úgynevezett varázsmesékre, a „szó eredeti értelmében vett" mesékre vonatkozóan mindenesetre igaz. Éppen ezek vizsgálatának szenteljük tanulmányunkat.