Üzleti statisztika Excellel

A statisztika hazai művelői, a felsőoktatási intézményekben oktatók gyakorta találkoznak azzal a problémával, miszerint a statisztikai módszerek kellően elmélyült oktatása túl sok időt vesz igénybe, a hallgatók sokszor úgy érzik, hogy felesleges a számukra tanított módszerek többsége, a gyakorlati tevékenységek során ezekre nincs szükség. A jelenlegi hazai tankönyvírási gyakorlat jó táptalaja a fenti gondolatoknak, ugyanis — néhány kivételtől eltekintve - a hallgatók által a későbbiekben használandó szintnél lényegesen mélyebben, „precízebben” kívánja bemutatni a statisztika szerteágazó módszertanát. Ezt az ellentmondást tovább erősíti az a tény, hogy — nyilvánvalóan egységes szoftver hiányában — a „tömegjelenségek vizsgálatának tudománya” bemutató példáiban kis elemszámú feladatok „kézi” megoldását sugallja. Szintén az előbbi okra vezethető vissza, hogy a gyakorlati élet alapesetének számító, teljes adatbázis (nem feltétlenül alapsokaság) ismeretében végzendő elemzések helyett, a gyakorló feladatok, bemutató példák zöme „trükkös” feladat, a hallgató elmélyült módszerismeretét számon kérő „rejtvény”. A fenti problémák sorába tartozik azon megfigyelés is, miszerint a statisztika gyakorlati alkalmazása során használt módszerek túlnyomó többsége (alkalmazási gyakoriságukat tekintve) az egyszerűbb módszerek köréből kerül ki (adatrendezés, adatprezentáció, viszonyszámok, átlagok, esetleg szóródás-számítás), miközben a tankönyvek terjedelmének (és az oktatási időnek) 75-80 százaléka az összetett módszereket taglalja (következtetéses statisztika, statisztikai modellezés). A külföldi szakirodalmat tanulmányozva ugyanakkor megállapítható, hogy szinte minden gazdasági jellegű felsőoktatási intézmény (oktatási program) rendelkezik saját „Business Statistics” tankönyvvel, melyek — és mindezzel semmiképpen sem a színvonalukat kívánom bírálni — viszonylag keveset törődnek olyan kérdésekkel, mint „didaktika”, „tétel — bizonyítás — alkalmazás egysége” stb.* Ezek a tankönyvek mintegy kiragadnak részleteket a statisztika-tudományból, ezeket frappáns példákkal illusztrálják, ezáltal két dolgot sulykolnak a hallgatókba: ■ Kíséreld meg a Te problémádra „ráhúzni” valamelyik sémát! ■ Szinte minden kérdés megoldható a statisztika eszközeivel, ha ebben a könyvben nem találsz megoldást, akkor keresd tovább az adekvát típus feladatot! Mindezekből egy - a jelenlegi hazai gyakorlatnak ellentmondó — tankönyv-szerkesztési elv kristályosodik ki, melynek alappillérei a következők: ■ A tankönyv laza szálon kapcsolódó módszerek sorozata, mely módszereket a mindenáron bemutatandó „az előbbiből következik” elv helyett, a mintapélda (esettanulmány) tesz érthetővé. ■ A módszer alkalmazása minden esetben teljes adatbázis ismeretében történik, ebből adódóan a probléma mérete szükségessé teszi valamely statisztikai elemző szoftver alkalmazását. ■ Az ilyen tankönyv (jegyzet) nem kézikönyv, azt nem helyettesíti; a statisztikai módszertan iránt elmélyültebben érdeklődők kénytelenek más könyveket (is) használni; ezt megkönnyítendő az ilyen tankönyv tele van hivatkozásokkal, illetve bőséges irodalom-jegyzéket tartalmaz.