A társalgás cselei

Könyvünknek az a célja, hogy egy eddig kevéssé ismert tudományterületet tárjon a nagyközönség elé, a pragmatikát, ami nem más, mint a kommunikáció és a megismerés során megnyilvánuló nyelvhasználat tanulmányozása. Ez tehát egy népszerűsítő mű. Mint tudjuk, a népszerűsítés a szakember számára kockázatos vállalkozás, hiszen egyfelől úgy érzi, hogy nagyobb pontosságra kellene törekednie, ettől azonban a szövege a célzott közönség számára érthetetlenné válna, másfelől viszont szüntelen szemrehányásokat kap kollégáitól túlzott leegyszerűsítései miatt. Elébe megyünk a kritikáknak, és előre beismerjük, hogy könyvünk egyoldalú, kizárólag a mi pragmatikáról alkotott képünket tükrözi (de milyen más képet javasoltunk volna, ha már egyszer mi írtuk?), továbbá részleges és részrehajló is. Előre beismerjük hát, hogy kollégáinknak igazuk van: soha nem is kellett volna megírnunk ezt a könyvet, ki kellett volna térnünk bizonyos dolgokra, amelyekről még csak említést sem teszünk (mivel számunkra teljesen érdektelennek tűnnek), meg kellett volna... Egyetlen érvet tudunk felhozni a védelmünkre: reméljük, hogy ez az írás szórakoztatni és oktatni fog, főként pedig megérteti a téma jelentőségét, és még általánosabban azt is, hogy miként válhat a tudományos kutatás öröm és szenvedély forrásává, és hogyan lehet ugyanannyi kalandban részünk egy karosszékben ülve, könyvvel a kezünkben, mintha egyedül volnánk az Atlanti-óceán kellős közepén. Nem zárhatjuk Előszavunkat anélkül, hogy ki ne fejeznénk, milyen nagy hálával tartozunk Dan Sperbernek és Deirdre Wilsonnak. Nekik és gyermekeinknek ajánljuk könyvünket. Köszönetét szeretnénk még mondani szerkesztőnknek, Jean-Louis Schlegelnek, aki figyelmesen átolvasta a kéziratot. A szövegben található összes hiba azonban csakis a mi felelősségünk. (...) Alan Turing 1950-ben írta híres cikkét, amelyben bemutatja a Turing-próbát. E próba szerint akkor mondhatjuk majd, hogy egy gép gondolkodik, ha képes lesz hosszas beszélgetést folytatni bármely előre meg nem adott témáról oly módon, hogy válaszait emberi válaszoknak is tekinthetnénk. Turing úgy gondolta, hogy a század végére már lesz olyan gép, amely kiállja ezt a próbát. Most 1998-at írunk: eddig semmilyen gép nem ment át ezen a teszten, és ha tekintetbe vesszük a dolgok jelenlegi állását, nemcsak hogy nem úgy néz ki, mintha bármiféle gép meg tudna felelni neki a század végéig, de igazából azt sem tudjuk, hogyan készíthetnénk ilyen gépet, pontosabban hogyan írhatnánk olyan programot, amely eleget tenne Turing kritériumainak. Nemrégiben amerikai informatikusok egy közös tanulmányt készítettek diszciplínájuk jelenlegi helyzetéről, és ez az írás éppen azon a napon (1997. január 1-jén) jelent meg, amikor a 2001: Urodüsszeia című film HAL nevű számítógépe a történet szerint működőképes lett. HAL a Turing-próba minden feltételének eleget tett, és lehangolóan emberi gyilkos hajlamai voltak. Az informatikusok könyvükben úgy nyilatkoznak, hogy tényleg nem sikerült olyan gépet létrehozni, amelyik átmegy a Turing- teszten, de ez a kudarc elhanyagolható, mivel nincs is szükség olyan gépre, amelyik kiállja a próbát.