Európa jogtörténete

Az 1963/64. tanév óta tartó egyetemi előadói pályafutásom alatt kezdettől fogva közreműködtem mindkét történeti jogi főkollégium: az egyetemes alkotmány- és jogtörténet, valamint a magyar alkotmány- és jogtörténet gondozásában. Tárgyainkat az 1981/82. tanév — miskolci tanszékalapításom — óta párhuzamosan adtam elő; e megoldást — mint Szegeden egyébként is bevett gyakorlatot — az Alma Materbe való visszatérésem, 1988 után is fönntartottam, ami — egyebek mellett — azzal az előnnyel is járt, hogy vizsgáztatásukat is együttes szigorlat keretében végezhetjük a második szemeszter befejeztével. Az elmúlt években visszatérő gondot jelentett e tárgyakat hallgató ifjúság ellátása tananyaggal. A szegedi tanszék mind ez ideig a Tankönyvkiadó gondozta tankönyvekre, a Horváth Pál szerkesztette Általános jogtörténetre (1991) és Csizmadia Andor Magyar állam- és jogtörténetére (utolsó kiadás: 1992) volt utalva, ám az .előadott tananyag jelentősen eltért tőlük. E különbségek áthidalását szolgálták a tanszék 1989 óta folyamatosan megjelenő tansegédletei, köztük Alkotmánytörténeti tanulmányok főcímmel repróit formában közreadott kolligátumaim három kötete (1991-1993). Mindezek mellett is elodázhatatlannak látszik jó évtizede tervezeti tankönyveim formába öntésének és folyamatos publikálásának elkezdése. Mivel részben eddigi előadásaimhoz képest is új utakon kívánok elindulni, csakis "fejezetekkel" kezdhetem, melyeknek kötetei végül egységes tananyaggá kerekednek. Ez idő szerint legnagyobb hiányt az egyetemes alkotmány- és jogtörténet stúdiumának szakjog-, különösen pedig magánjogtörténeti részeinél tapasztalok, miért is nem a hozzám közelebb álló európai és magyar alkotmány történeti fejezetekkel, hanem éppen ellenkezőleg: az újabb európai magánjogtörténettel kezdek e munkálathoz. Évtizedek óta szakadék tátong a rendszeres történeti magánjogot nyújtó római jog és az éppen e tekintetben nagyon is szűkszavú egyetemes alkotmány- és jogtörténet között. E szakadékot sem a Brósz Róbert és Pólay Elemér gondozta Római jog tankönyvnek a római jog továbbélését tárgyaló részei, sem a középkori és koraújkori jogfejlődés beható tárgyalásáról eleve lemondó Horváth Pál szerkesztette tankönyvek (Egyetemes állam- és jogtörténet, 1984; Általános jogtörténet, 1991) rövidke szakaszai sem tudták áthidalni. Pedig a római jog pandektisztikai elemei is a levegőben lógnak a magánjogtörténet középkort és újkori szakaszainak teljesebb föltárása nélkül. Egyetemes alkotmány- és jogtörténetünk csaknem fél évszázaddal ezelőtti oktatást disciplinaként való bevezetése óta különös helyzetben van: a nyugati egyetemeken nincs neki megfelelő stúdium, pedig anyagának jelentős részét ezen országok nemzeti jogtörténetírásából meríti. Egy-egy ország jogtörténetírásának vagy akár csak tankönyvirodalmának eredményeit pedig módszerbeli lég is nehéz "átemelni" saját egyetemes (európai) irányú tudományszakunk tananyagába. Az elmúlt évtizedekben a német tudományosság sokat tett az európai jogtörténet összehasonlító kutatásában. Frankfurt am Mainban könyvsorozatot és Ius Commune címmel folyóiratot kiadó intézet működik, s a német egyetemeken Neuere Privatrechtsgeschichte (Újabb magánjogtörténet) címmel gyökeret vert egy új tanszak, melynek magának is megvannak kézikönyvei, tananyagai.