Bankügyletek gyakorlati ismeretei

A gazdaság szereplőinél - a gazdasági konjunktúra ciklikusságával és a konjunkturális várakozásokkal összefüggésben - keletkeznek megtakarítások, azaz olyan jövedelmek, melyet az adott időszakban nem szeretnének fogyasztásra elkölteni. Ez alatt más gazdasági szereplőknél éppen fordított a helyzet, ők többet szeretnének elkölteni, mint amennyit megszerzett jövedelmük lehetővé tesz. A háztartások, a vállalatok, az állam és a külföld is lehet bármilyen szerepben, és fontos, hogy a megtakarítók és a megtakarítások felhasználói valamilyen módon egymásra találjanak. Ezt segíti elő a befektetések szabványosítása, az adás-vétel jogi hátterének kialakítása, a megfelelő információáramlás elősegítése és a közvetítő intézmények megjelenése. A pénzügyi közvetítés lényege, hogy biztosítja a pénz szabad áramlását a megtakarítók és a megtakarítások felhasználói között. Ez történhet közvetlen és közvetett módon egyaránt. Közvetlen pénzügyi piacokról és közvetlen finanszírozásról akkor beszélhetünk, ha a gazdaság szereplői maguk döntik el, hogy megtakarításunkkal milyen végső célt kívánnak finanszírozni. Ez jellemzően állampapírba történő befektetés, vállalati kötvény vagy részvényvásárlás lehet, amikor is közvetlen kapcsolatba kerülnek pénzük felhasználójával. A valóságban a közvetlen befektetési mód ritka, jellemzően közvetítő intézmény is bekapcsolódik a folyamatba. Ilyenkor beszélünk közvetítő pénzügyi piacokról és közvetett finanszírozásról. Ebben az esetben a megtakarító nem tudja pontosan, hogy pénze kihez is kerül, s a végső döntéseket sem ő, hanem a közvetítő intézmény hozza meg. A pénzügyi közvetés legnyilvánvalóbb formája a monetáris közvetítés, vagyis a kereskedelmi bankok által nyújtott szolgáltatás, amely a betétgyűjtésre és a hitelnyújtásra épül. Ebben az esetben a bankok elsődleges jövedelme a kamatmarzs, aminek meghatározó része a nyújtott hitelek után kapott kamatok és a kihelyezett betétek után fizetett kamatok különbsége. Természetesen léteznek nem monetáris közvetítők, melyek egyéb bankszerű vagy nem bankjellegű intézmények. A pénzügyi közvetítő rendszernek tulajdonképpen négy fontos területe van: a bankrendszer, vagyis nagyobbrészt a pénzpiac, a befektetések, azaz a tőkepiac, a biztosítás, valamint a nyugdíj- és egészségpénztárak rendszere. Ez a négy terület jól elkülönül egymástól, mert más-más módon használják pénzünket. Viszont ezek a tevékenységek összefüggnek, és sok ponton kapcsolódnak egymáshoz. Fontos az is, hogy a bankrendszerhez tartozó kereskedelmi bankok nem csak pénzpiaci szolgáltatásokat nyújtanak, hanem leányvállalataikon keresztül foglalkoznak befektetésekkel, biztosítással és nyugdíjpénztári szolgáltatásokkal is.