Közgazdaságtan

A tudományok fejlődnek, de néha visszaléphetnek. Ez igaz a közgazdaságtanra is. A II. világháború végén a fő bevezető közgazdaságtan tankönyvek elvesztették életszerűségüket és magyarázó erejüket. A természet viszont irtózik az ürességtől. Ennek a tankönyvnek 1948-ban jelent meg az első kiadása mint Samuelson KÖZGAZDASÁGTAN-a. Ez vezette be a makroökonómiát egyetemeinkre, és a közgazdaságtan oktatásának zsinórmértékéül szolgált a mindinkább globalizált világban. Persze a gazdaság és a közgazdaságtan is nagymértékben megváltozott az eltelt évek során. Ennek a tankönyvnek - amely Samuelson-Nordhaus KÖZGAZDASÁGTAN-ává alakult - az egymást követő kiadásai dokumentálták a világgazdaságban bekövetkező fokozatos változásokat, és pontosan bemutatták a legfrissebb közgazdasági gondolatokat, melyek a tudományág fejlődésének határán bukkantak fel. Meglepetésünkre ez a tizenkilencedik kiadás lehet az egyik legfontosabb az összes átdolgozás közül. Középutas kiadásnak neveztük el. A mű a vegyes gazdaság értékét hirdeti - egy olyan gazdaságét, amely a piac kemény fegyelmét ötvözi a pártatlan kormányzati felügyelettel. A középutasság ma életbevágó, mivel a globális gazdaság szörnyű mélységbe süllyedt, ami talán rosszabb, mint bármely ciklikus visszaesés az 1930-as évek nagy válsága óta. Sajnos sok tankönyv túl messze kóborolt el az önelégült libertarianizmus felé. Bekapcsolódtak a szabadpiaci pénzügyek dicsőítésébe, támogatták a szabályozás lebontását és a felügyelet megszüntetését. Ezek ünneplése keserű gyümölcsöt termett az irracionálisán túlburjánzó ingatlan- és részvénypiacokon, amelyek összeomlása a jelenlegi pénzügyi válsághoz vezetett. Az általunk mutatott középút nem szándékozik eltéríteni hitétől az olvasót. Mi elemzők vagyunk és nem hitbéli vezetők. Nem az ideológia szülte centrista irányvonalunkat. Tényeket és elméleteket vizsgálunk meg, hogy kimutassuk a Hayek- és Friedman-féle ibertarianizmus vagy a marxista-leninista bürokratikus kommunizmus következményeit. Ezután minden olvasó szabadon kialakíthatja saját legjobb felfogását az etikai elvekről és értékítéletekről. Áttekintve a területet, helyzetértékelésünk a következő: a gazdaságtörténet azt igazolja, hogy sem a szabályozatlan kapitalizmus, sem a túlszabályozott központi tervezés nem tudja hatékonyan megszervezni a modern társadalmat. A baloldal és a jobboldal ostobasága egyaránt a középútra terel minket. A múlt század derekán széles körben hódított a szigorúan irányított központi tervezés, de már felhagytak vele, miután stagnálást és elégedetlen fogyasztókat eredményezett a kommunista országokban. Mi is volt pontosan a szolgasághoz vivő út, amelytől Hayek és Friedman óvott minket? Ők a társadalombiztosítás, a minimálbér, a nemzeti parkok, a progresszív adózás, a környezetet megtisztító vagy a globális felmelegedést lassító kormányzati szabályozás ellen érveltek. A gazdag társadalmakban élő emberek nagy többsége támogatja ezeket a programokat. Az ilyen vegyes gazdaságokban egyaránt érvényesül a jog uralma és a versengés korlátozott szabadsága.