A család együttélésének művészete

Virginia M. Pagenkopf a Wisconsin állambeli Neillsville-ben született egy farmon 1916-ban. Barátai Peggy-nek hívták. Édesanyja bíztatására 9 éves korára a helyi könyvtár valamennyi könyvét elolvasta. Családjában nemcsak az élet dolgainak megtapasztalása volt fontos, hanem azok megértése és tanítása is. 25 éves koráig tanítóként dolgozott. Már ekkor nagy jelentőséget tulajdonított a diákok családi életének, hiszen tapasztalta, milyen meghatározó szerepe van a gyerekek fejlődésében és mindennapi viselkedésében. Majd Chicagóba költözött és szociális munkásnak tanult. 1951-től kezdett el pszichiátriai betegekkel és családjaikkal foglalkozni. Igen, Virgina Satirról van szó, aki nevében hordozza önkéntelenül azt a tüzet, amely vörös hajában és meghökkentő humánumától átitatott személyiségében megjelent. Azt az ártatlan rácsodálkozást, amely az élet dolgainak sajátos megismerésében és látásmódjában nyilvánult meg. A jó és rossz elválaszthatalan harcát, amely a családi tűzhely körül kezdődik és az emberi fejlődésben és belső tartalékokban lévő végeláthatatlan erők megszelídítését és előhívását jelenti. A fejlődést, a növekedést, amely változáson keresztül jön létre... Satir receptje a következő: Csatlakozz a másikhoz, tedd érvényessé a kapcsolatot. Figyelmesen figyel, tarts tükröt a többieknek, ismerd el a másikat, mindenkiben személyre szólóan éltesd a reményt, ha szükséges tisztázz és fordíts, hogy sokan értsék. Használj minden olyan elérhető pszichológiai és pszichoterápiás eszközt, amely serkenti a kapcsolatok folyamatként történő megismerését és tudatosítását. Tárd fel az érzéseket és érzelmeket, az elvárásokat, hiedelmeket és ezek magyarázatait. Segítsd elő a személyre szóló elfogadást, miközben hidat építesz az emberek között. Hozz létre változást és kihívást, hogy új szabályok és dialógusok jöhessenek létre, amelyek segítségével kivezetheted az embereket a kátyúból. Végül erősítsd meg a változási és használd a képzelő erődet! Virginia Satir az 1950-es években induló családterápia karizmatikus személyiségei közé tartozik, aki a tapasztalati-humanisztikus néven ismert irányzat kimagasló képviselője és egyik megalapítója. A családterápia úttörőinek szűk mag-családjához tartozott. 1955-ben Chicagóban ugyanaz a Gyárfás Kálmán támogatta és bíztatta, aki Böszörményi-Nagy Istvánt is segítette, ugyancsak Chicagóban. Talán kevesen tudják, hogy ő is jelentős képviselője a családterápia egyik bölcsőjének tartott palo-altoi iskola munkacsoportjának. 1959-től csatlakozott az MRI (Mental Research Institut-hoz), amely többek között a humán kommunikáció alapkutatásairól és a szkizofrénia ún. kettős-kötés elméletének kidolgozásáról is híres. Palo Altoban, 1962-ben Virginia Satir vezetésével jött létre a világon az első formális családterápiás képzési program. 1964-ben jelent meg első könyve, a „Conjoint Family Therapy". Klinikai gyakorlata mellett a képzés vált a másik fő tevékenységévé, ami családi és élettörténete alapján nem meglepő. A tudást, a megismerést, a megtapasztalást és ezek másokkal való megosztását tartotta az egyik legfontosabb erőforrásnak az életünkben.