Az uzsora- és kamat-kérdés

Az uzsora- és kamat-kérdés, noha az országgyülés már itélt fölötte, az életben, de még az egyházi tudományban sincs eldöntve. Az egyház mult tanitmánya és a jelen gyakorlat közt a profán figyelő, az egyház tekintélyének rovására, ellenmondást lát. — De az egyházi tanitók közt is csak ritkán találkozik olyan, ki e kérdés iránt önmagával tisztában volna. Itt is áll, mit Perin mond: „A kereszténység maga azok szemében, kik azt csak felületesen vizsgálják, nem egyéb egy folytonos ellenmondásnál. Ez ellenmondás immár megoldást sürget.” Nagy hibát követnénk el, ha mi némely fontos kérdésben a gyakorlaton megnyugodnánk, s nem törekednénk elvileg is tisztába jönni. Az utókor szemrehányása érne bennünket, melylyel a jelen emberei máris illetik egyben-másban azokat, kik a multban az egyházi tan kezelői, képviselői voltak. Régente tán megjárta s csekély erkölcsi kárral járt; de ma már bünös mulasztás volna a huza-vona ott, hol valamely kérdést a bizonytalanság homályából az elvi biztosság talpazatára kell állitani. A kérdés, melyet tárgyalás alá veszünk, vitaképes. Ép azért egész őszinteséggel lehet, sőt kell nézeteinket nyilvánitanunk „quousque sancta sedes de finitivam sententiam emiserit, cui parati sumus nosmet subiicere.“ (...) Az uzsora-kérdés az egyházi tanban mindeddig a „mutuum“ alapján áll, és az erkölcstani könyvekben ezzel kapcsolatban tárgyaltatik. A ki tehát az uzsora-kérdéssel, egyházi szempontból, tisztába óhajt jönni, annak az egyháznak a „mutuum“-ról szóló tanát jól kell ismernie. A t. olvasóban ezen előismereteket föltételezvén, a „mutuum“-ról csak azt jegyezzük meg, hogy az: szerződés, melynél fogva valamely elhasználható dolog bizonyos időre másnak tulajdonjogilag elhasználásra átadatik, hason mennyiség és minőség visszaadásának kötelezettsége mellett. E szerint a „mutuum “-ból a kölcsönadó semmi hasznot sem húzhat, mert 1-ször a mutuum ingyen-szerződés, mely által 2-or az átadott dolog a kölcsönvevő teljes tulajdonává lesz; mely dolog 3-or a fogalomhatározat szerint elhasználható (usu consumptibilis.),— s végre 4-er a kölcsönvevő csak a kölcsön tárgyát tartozik a meghatározott időben ugyanazon mennyiség és minőségben (in eadem quantitate et qualitate) visszaszolgáltatni. Vagyis: a mutuum szeretettény. A szeretet azonban nem mindig kötelez annyira, hogy felebarátomnak enkárommal is kölcsönözzek.