Trénerek módszertani kézikönyve

Általános iskolai osztálytársam, Kim kis növésű volt, és Dél-Koreából származott. Körülbelül tizenkét évesek lehettünk, amikor az osztálytársaink pubertáskori csúfolódásba kezdtek: „Rizszabáló!”; „Hülye rizszabáló!” Ezt természetesen lehetett még fokozni. Néha lökdösték is, vagy elvették tőle az iskolatáskáját. Kim ezen mindig nevetett. Az iskolatársaival ellentétben én tudtam, hogy Kim mesterfokon űzi a taekwondoo-t. Tizenkét évesen már az első mesterfokozatnál tartott, „feketeöves” lett. Kimnek lélegzetelállító ereje és önuralma volt - így hát, amikor újra és újra ilyen kötekedések céltáblájává vált, rendszerint elővette rokonszenves mosolyát. Minden gőg vagy lekicsinylés nélkül. Egyszerűen csak mosolygott a fekete haja alatt. Sohasem tudtam megérteni. Az ilyen helyzetekben ugyanis mindannyiszor mellette álltam, és mérgemben azt gondoltam: „Ó, Kim! Szedd már össze magad! Meg tudod csinálni!” Kim azonban nem strapába magát. Velem ellentétben ő tudta, hogy nem szükséges harcolnia. Az élet megtanította arra, hogy ne „muszájból" harcoljon. Kim fizikailag és mentálisan is szuverén személyiség volt. Trénerként Ön, és én sem riadunk vissza attól, hogy nehéz helyzetekkel szembesüljünk egy-egy tanulócsoportban. Még húszéves tréning-pályafutás után sem. Léteznek olyan résztvevők, akik szünet nélkül piszkálódnak: „Ön tényleg elhiszi, amit nekünk előad?!”; „Ez nagyon elméleti!”; „Ezt mesélje el a főnökömnek!” Előfordul, hogy a tréning feltételei sem megfelelőek. Túl kicsi, áporodott szagú, sötét a terem. A kivetítő mindig a legfontosabb pillanatban - esetleg épp kezdéskor - leheli ki a lelkét. Az évek során aktív trénerként megél az ember ehhez hasonló eseteket. Néha sírni lenne kedve. Ennek a könyvnek a megírását az a szándék ihlette, hogy erősítsen bennünket, trénereket a Kiméhez hasonló szuverenitás elérésében. Feketeöves trénerek. Ez a kifejezés mosolyt csal az arcunkra. Olyan zavarok, konfliktusok, balesetek, és csoportdinamikai katasztrófák gyűjteménye ez a könyv, amelyeknek a megelőzésére, elkerülésére egyszersmind jól felépített utat is mutat. Ezenkívül hasznosak lehetnek az itt: felhasznált példák akkor is, amikor felnőtt embereket szeretnénk tanulásra ösztökélni. Mindenképpen az a döntő, hogy Ön és én mekkora szuverenitással rendelkezünk, amely erőt ad ezeknek a hátráltató tényezőknek a legyőzésére, és segít a történéseket hatékony irányba fordítani. Az efféle kellemetlenségek összessége teszi ki bizonyos értelemben tréner-létem önéletrajzi - öngyógyító - feldolgozását. Kérem, ezt nézze el nekem. Nem felvágni akarok a példákkal - hiszen a szerencsétlen helyzetek sorozatos visszatérése, és a nehéz tréninghelyzetek kevésbé követendők -, sokkal inkább jelképezik azt a bizonyos habot a tortán. Örömömre szolgál, ha egy-egy anekdotában magára ismer, és bizonyosságot nyer afelől, hogy ilyen szerencsétlenségek nem csak Önnel történnek. Másrészt örülök, ha az efféle történések számbavétele egyszer és mindenkorra megkíméli Önt a dilemmázástól.