A magánjogi törvénykönyvről : tanulmányok és bírálatok

Kilencz éve immár, hogy a polgári törvénykönyv Tervezetének első szövege és a hozzá tartozó öt kötet Indokolás megjelent. Ez az «első szöveg» kissé elhamarkodott közzététel volt. Valójában nem volt más, mint az akkori «állandó bizottság» öt szerkesztő tagja résztervezeteinek összeállítása, mely résztervezetek még az akkori szerkesztő-bizottság összüléseinek fórumán sem mentek keresztül. A szerkesztő-bizottság, mint olyan, csak bizonyos «elvi kérdéseket» tárgyalt rendszer és összefüggés nélkül, a mint egy-egy szerkesztő tag a maga munkája folyamán a bizottság elé vinni jónak látta. A szerkesztő-bizottság ezen üléseinek jegyzőkönyveit szintén közreadták nyomtatásban. Ez elvi döntések szórványos irányítása szerint aztán mindegyik szerkesztő kidolgozta a maga részét és beterjesztette a bizottság akkori vezetőjének. A vezető e részeket, úgy, a mint kézhez vette, «első szöveg» czime alatt közzétette. Innen van, hogy e részek rendelkezései közt a kellő összhang nincsen: határozatainak tartalma néha ellentmondó, vannak ismétlések, vannak hézagok és a szövegezés nyelve és technikája: ahány szerkesztő, annyiféle. Hogy annyira-amennyire, mégis megvan közöttük az egység, annak igen különös oka van, melyre alább még visszatérek: a szerkesztők t. i. (egyik szolgaiabban, másik szabadabban, de mind) egy közös minta, t. i. a német birodalmi törvénykönyv alapján dolgoztak és minthogy ez a minta egységes volt: az egymástól függetlenül készült magyar résztervezetek is úgy ahogy összeillettek. Sándor igazságügyi miniszter, a ki alatt a munka létesült, megvált állásától. Plósz Sándor, ki utána következett, kevéssé érdeklődött a polgári törvénykönyv folytatása iránt. Az állandó bizottságot az ő hét évi minisztersége alatt többé ülésre sem hívták össze. Kiadták a jelszót, hogy időt kell engedni a szakközönségnek, hogy a Tervezet iránt tájékozódjék és a munka folytatását bírálatával támogassa. Az eredmény nem volt valami jutalmazó, mint a hogy azt előre is lehetett látni. Kevesen vagyunk szegény hazánkban az elméleti képzés bármely terén, és hiába nevezzük magunkat jogász-nemzetnek, bizony nem vagyunk külömben a jogtudomány terén sem. A mi pedig kevés képzett erő van, le van az kötve a hivatal és a hivatás mindennapi munkájával. A kevés kritikai anyagot, a mi hát összefolyt, a minisztériumban összegyűjtötték: a szaksajtó czikkeit, egynéhány ónálló füzetet és beadványt. Ezzel párhuzamosan az akkori államtitkár vezetése alatt a minisztérium kebelében ülések is folytak, a melyekben résztvettek a szerkesztők közül azok, kik a minisztérium kebeléhez tartoztak, egynéhány miniszteriumbeli fiatal segéderővel együtt.