Van-e a nőknek történelmük?

E kötet tanulmányait a köré a kérdés köré kívántam csoportosítani, hogy a feminista történettudományban miféle módokon vetődött fel egyrészt a nők és férfiak, másrészt a nők és nők közötti különbségek súlyos problémája. A feminizmus egész hosszú története folyamán e különbségek ellentmondásos következményeivel küszködik. A feministák egyfelől tagadják azt az elképzelést, hogy a "nők" egyetlen, közös biológiai tulajdonságokon alapuló csoportot alkotnak. Az anatómia - érvelnek - nem jelent sorsszerű elrendeltetést; az elmének, a léleknek, a polgárnak nincs neme. Ráadásul a nők közötti hatalmas történeti és kulturális különbségek lehetetlenné teszik, hogy homogén csoportként kezeljük őket. Másfelől azonban (nemzeti és nemzetközi) politikai mozgalmakat indítottak (a szavazójogért, a tanuláshoz és a munkához való jogért, a reprodukciós jogokért) arra hivatkozva, hogy a nőket összeköti valami - nem csupán a kirekesztettség közös tapasztalatai határozzák meg őket, hanem a hasonló társadalmi és lélektani "feminin" tulajdonságok is. Célom e könyvben nem az volt, hogy megkíséreljem feloldani a feloldhatatlan ellentmondásokat, hisz, ahogy már kifejtettem, épp ezek alkotják a feminizmus lényegét. Inkább a különbség problematikájának összetett jellegét akartam szemléltetni, láttatni, hogy milyen történeti formákat öltött, megmutatni, hogy a történészek és más tudósok miképpen értelmezték és elemezték ezeket. Bár e tanulmányokat jobbára nyugat-európai és észak-amerikai tudósok írták, fontosak a kelet- és közép-európai közönségnek is. Nem azért, mert olyan elméleti igazságokat tartalmaznak, amelyeket át kell adni a "fejletlen" területeknek, hanem mert hozzájárulnak ahhoz a párbeszédhez, amely arról folyik, miképpen értékeljük a nemzetközi feminizmusnak, amely valamiféle közösséget feltételez a nők között, valamint a "Kelet" és "Nyugat" közti geopolitikai és történeti különbségeknek a kapcsolatát.