Tanulmányok Szamel Lajos tiszteletére

Szamel Lajos 1919. november 26-án született Budapesten. Középiskolai tanulmányait az Újpesti Reálgimnáziumban végezte. Jogi egyetemi képzését 1943-ban fejezte be Budapesten. Ahhoz a generációhoz tartozik, amelynek tagjai mint fiatal és haladó diplomások kapcsolódtak be a felszabadulás után az országépitő munkába. 1947-től a Magyar Városok Országos Szövetségének titkára, később főtitkára volt. 1949. januárjától 1952 végéig a Belügyminisztérium Elnöki Főosztályán előbb miniszteri segédtitkár, majd a Törvényelőkészítő Csoport vezetője. 1948-tól Beér János tanársegédeként a Külügyi Akadémián (később Külügyi Főiskolán) alkotmányjogot, a Közgazdaságtudományi Egyetemen pedig közigazgatási jogot oktatott. 1950 szeptemberében megbízást kapott arra, hogy a Pécsi Jogi Karon előadja ,,Az államigazgatás szervezése és vezetése" c. kollégiumot. 1951 őszétől ráhárult az alkotmányjog és az államigazgatási jog előadásainak tartása is. Egyben tanszéki jogú előadóként vezette a Kar államigazgatási tanszékeinek egyikét és 1956-ig ellátta az Alkotmányjogi Tanszék vezetését is. 1956-tól az egybevont Államigazgatási Tanszék vezetője. Kandidátusi értekezését 1955-ben, tudományos doktori disszertációját pedig 1963-ban védte meg. Egyetemi tanári kinevezését 1956-ban nyerte el. Szamel Lajos több mint négy évtizedet átölelő tudományos munkásságával nagyszámú alapozó értékű művet alkotott. Kutatási témáinak időszerűsége, feldolgozásainak elméleti igényessége, szigorú kritikai szemlélete, új kutató és oktató személyiségek szakmai fejlődésének előmozdítása, markáns professzori arculata, kiemelkedő kormányzati szaktanácsadói tevékenysége és közszereplései alapján a hazai szakközvélemény hosszú idő óta szinte osztatlanul és fenntartás nélkül, méltán tekinti Őt a magyar közigazgatástudomány nesztorának.