Emlékkönyv Ádám Antal egyetemi tanár születésének 70. évfordulójára

Ádám Antal 1930 február 14-én született Jánoshalmán középbirtokos, földműves családból. Elsőgenerációs értelmiségi habitusának megítéléséhez figyelmet érdemel, hogy anyai ágon az ugyancsak földműves Faddi családból hat tekintélyes szerzetes tanárnő került ki a XX. század első felében és anyai nagybátyja az országosan ismert ferences hitszónok, az 1999 májusában 90. évét betöltött P. Faddi Othmár. Neki, mint a nyíregyházi ferences kolostor akkori házfőnökének köszönhette, hogy a jánoshalmi Polgári Fiúiskola első osztályának elvégzése után, 1942 őszén a nyíregyházi Királyi Katolikus Gimnázium második osztályába iratkozhatott be azzal - az egyébként sikeresen teljesített - feltétellel, hogy az első félév végéig három tantárgyból különbözeti vizsgát is tesz. A második és a harmadik tanévet kitűnő eredménnyel és a város jutalmával végző gimnazista másfél évig három hasonló sorsú társával a ferences rendházban lakott és részben szemlélője, másrészt több tekintetben részese volt a ferences atyák hitbuzgalmi és közösségi, önellátó életének. Ezek az élmények mély benyomást és hosszan érvényesülő hatást gyakoroltak az ismeretek szerzésére és az erkölcsi tökéletesedésre egyaránt törekvő ifjúra. A gyakori bombázások miatt a tanév 1944-ben már április közepén befejeződött. Az egyre súlyosbodó háborús körülmények között szeptemberben a szülőhelyétől 22 km-re eső kiskunhalasi Református Gimnáziumban folytatta tanulmányait. Az orosz front közeledéséből fakadó általános felfordulás miatt azonban az oktatás október 20-án megszakadt és a negyedikes gimnazista a menekülő áradattal ellentétes irányban gyalog indult el és a késő esti órákban a szülők nagy örömére megérkezett a külterületi családi otthonba. Kiskunhalasra az oktatás újrakezdése után sem tért vissza, a fronton levő, illetve hadifogságba esett bátyját igyekezett helyettesíteni a mezőgazdasági munkában. 1945 szeptemberétől a ciszterci rend bajai III. Béla Gimnáziumának tanulója lett. Ebben a tanévben elvégezte a gimnázium elmulasztott negyedik osztályát és befejezte az ötödik évfolyamot is. Ezáltal pótolta a háborús okok miatt kihagyott tanévet. Baján a ciszterciek által fenntartott kollégiumban lakott, ahol a forint bevezetéséig az ott élő növendékek szülei teljes egészében, azt követően pedig jelentős arányban személyenként meghatározott mennyiségű élelemmel (zsír, liszt, burgonya, szalonna, kolbász stb.) járultak hozzá a kollégiumi ellátáshoz. Az egyházi iskolák 1948 júniusában bekövetkezett államosítása után, 1949-ben már az utód, állami gimnáziumban érettségizett. 1949 nyarán a Pécsi Egyetem Orvostudományi Karán felvételizett. Felvételi vizsgája alapján a pécsi Pedagógiai Főiskola orosz szakára nyert felvételt. A főiskola néhány hetes látogatása után azonban sikeres pótfelvételi vizsga révén átiratkozott a pécsi Jogi Karra. Itt kollégiumi elhelyezést is kapott, menzai ellátásban azonban féléven keresztül csak konyhai munka ellenében részesült. Mivel az akkori szigorú adózási terhek közepette szüleitől nem várhatott elégséges pénzbeni támogatást, tanulmányai költségeinek fedezése érdekében gyakran vállalt munkát az építőiparban. Baráti beszélgetések keretében büszkén jelöli meg azokat a pécsi épületeket, amelyeknek építésében segédmunkásként részt vett. Bár középiskolás korában nem gondolt a jogászi pályára, inkább kutatóorvos, vagy növénynemesítő agrobiológus szeretett volna lenni, a jog többezer éves tudományának művelői már az első tanévben rendkívül kedvező hatást gyakoroltak rá. Másodéves korában mint az Alkotmányjogi Tanszék kinevezett demonstrátora kulcsot kapott a Tanszék könyvtárához. Egyaránt olthatatlan tudásszomjjal tanulmányozta a régi és az új jogi szakmunkákat. Többször előfordult, hogy a jogi folyóiratok legfrissebb számaival előbb ismerkedett meg, mint egyes oktatói. Kiváló mesterei, különösen Csekey István és Száméi Lajos professzorok útmutatásai alapján kezdte megismerni a kutatómunka módszereit is. Ennek köszönhette, hogy pályamunkáival három tanéven keresztül nyerte el a Kar legmagasabb pályadíját. Még az utóbbi években is többször és hálásan idézte fel Csekey professzornak a szakmai mondanivaló lényegretörő, világos és magyaros megfogalmazására vonatkozó intelmeit. Harmad- és negyedéves hallgatóként részt vett az alsóbbévesek alkotmányjogi és polgári jogi oktatásában. Orarendszerűen vezetett számukra szemináriumi foglalkozásokat...