Tanulmányok Erdősy Emil professzor tiszteletére

(...) Az elmúlt időszakban rendszeresen foglalkoztam a bűnügyi tudományok szerves részét jelentő kriminalisztika tudományrendszerbeli és tartalmi kérdéseivel, ezért ezen gondolatsoromban is azzal kívánok foglalkozni, hogy ezen diszciplína utóbbi időszakban végbement fejlődése hogyan befolyásolhatja a tárgy egyetemi oktatását. Az a közismert tény, hogy a tudományos-technikai fejlődés közvetlenül kihat a büntetőeljárásbeli felderítés és bizonyítás céljaira igénybevett eszközök és módszerek alkalmazására, nem szorul bizonygatásra. Nem tartom feleslegesnek azonban annak vázolását, hogy a tudomány és a technika fejlődésének utóbbi két évtizedében mely tényezők és hogyan befolyásolták a kriminalisztika elméletét és gyakorlatát. Első helyen a számítástechnika, az informatika, az információ átvitel, tárolás és feldolgozás egymással szervesen összefüggő hatalmas területét kell megemlíteni. A számítástechnikának a 20. század második felében megindult fejlődése, amely kezdetben a rendőrségi nyilvántartások és más adatbázisok mennyiségi és minőségi fejlesztését befolyásolhatta, az 1980-as évektől kezdve minőségi változást hozott a büntetőeljárás és a rendészeti igazgatás szempontjából releváns adatok kezelésében és feldolgozásában. Az elektronikus alakfelismerés és adatrendezés automatizálása lehetővé tette olyan, korábban is klasszikusnak minősített adatbázisok működését, mint a sok millió ujjnyomat tárolására alkalmas AFIS-ok (automatikus ujjnyomat azonosító rendszerek). Az elektronikus képtovábbítás módszereinek tökéletesítése lehetővé tette a bűncselekmény helyszíne és a központi adatbázis, illetve települések, országok közötti térbeli és időbeli meglévő távolságok kiküszöbölését. Lehetővé vált, hogy a tárgyi bizonyítékként felhasználható képi információk, így releváns személyek, vagy tárgyak fényképei a helyszínről közvetlenül a szakértői vizsgálat elvégzésére alkalmas laboratóriumba, vagy adatbázisba kerüljenek. Nem kevésbé fontos a természettudományos vizsgálati módszerek fejlődésében a 20. század utolsó két évtizedében végbement változás. A vizsgálati technika, amely a fénymikroszkóp 17. századbeli bevezetése óta, különösen az elmúlt fél évszázadban az optikai és az elektronika újabb vívmányainak alkalmazásával egyre kisebb mérettartományokban tette lehetővé a tárgyak mikroszkopikus sajátosságainak a megismerését, újabb lendületet kapott a mikrobiológiai módszerek gyors fejlődése révén. A géntechnológia, amely lehetővé tette a DNS, mint az emberi tulajdonságok átörökítését szabályozó tényező személyazonosítási célokra történő felhasználását, rövid időn belül lehetőséget teremtett más élőlények és biológiai jelenségek azonosító vizsgálatára is. A tudomány és technika fejlődése, amelyből az előbbi tényezőket szinte csak találomra emeltem ki, nemcsak mennyiségileg növeli az igazságszolgáltatás és a rendészeti igazgatás céljaira felhasználható ismeretanyagot, hanem döntően befolyásolja az érintett diszciplínák tudományrendszerbeli helyzetét és az ebből adódó problémákat is. Ezeket az összefüggéseket tehát - megítélésem szerint - a bűnügyi tudományok oktatása során messzemenően figyelembe kell venni.