Emlékkönyv Ferencz Zoltán egyetemi adjunktus halálának 20. évfordulójára

Dr. Ferencz Zoltán egyetemi adjunktus, kandidátus 1951. július 10-én született Pécsett egy négygyermekes család saljaként. Édesapja rendőrtiszt volt, édesanyja fiatalon hunyt el. Az általános és középiskoláit Pécsett végzete. 1969-ben jeles eredménnyel érettségizett a Janus Pannonius Gimnáziumban és még ugyanebben az évben sikeres felvételi vizsgát tette a Pécsi Tudományegyetem Állam-és Jogtudományi Karára. Joghallgatóként aktívan részt vett a Kar kulturális életében: így többek között vezette az Irodalmi Színpadot, vezéregyénisége volt a Glosszátor nevű kari diáklap szerkesztőbizottságának, valamint amatőr filmesként és kritikusként is tevékenykedett. Társadalmi-közéleti megbízatásai mellett másodéves korától kezdve három és fél esztendőn keresztül vezette a Büntetőjogi Tudományos Diákkört. Tanulmányi eredményei alapján éveken keresztül Népköztársasági Ösztöndíjban részesült. Egyetemi tanulmányait 1975-ben fejezete be „summa cum laude” minősítéssel. 1975. március 1-jén az Állam- és Jogtudományi Kar Büntetőjogi Tanszékére került tanársegédként, ahol nagy szorgalommal készült az élethivatásul választott oktatói pálya magas színvonalú ellátására. 1980-tól a Büntetőjogi Tanszék adjunktusává nevezték ki. Kezdetben szemináriumi foglalkozásokat vezetett büntetőjogból, majd később részt vett az előadások megtartásában. Érdeklődési köre egyre inkább a kriminológia irányába fordult, s rövid időn belül megbízást kapott a tárgy önálló előadására. A hallgatóság körében nagy elismerést váltottak ki a fiatal, de mégis rendkívül felkészült oktató foglalkozásai. Tudományos munkássága elsősorban a kriminológia és - az akkortájt még csak születőben lévő - viktimológia területére esik. 31 hazai és külföldi folyóiratban megjelent publikációja mind igényes, elméletileg megalapozott tudású szerzőről tanúskodik. Aktív tudományos közéleti ember volt, vezette „A bűnözés megelőzésének társadalmi és jogi eszközei” című, az Igazságügyi Minisztérium által támogatott kutatatás egyik altémáját. Több alkalommal vett részt - kiváló nyelvismeretének köszönhetően — Franciaországi tanulmányúton, előadást tarthatott 1983-ban Bécsben a Nemzetközi Kriminológiai Világkongresszuson. A 80-as években ritkaságszámba menően fiatalon - mindössze 32 évesen -, 1983. november 9-én védte meg kandidátusi értekezését „A bűncselekmény-szituáció kriminológiai jellemzői” címmel a Magyar Tudományos Akadémián. 1984-ben pályázat került kiírásra ki a Pécsi Janus Pannonius Tudomány Egyetem Bűnügyi Tudományok Tanszékére egyetemi docens munkakör betöltésére, amelyet joggal pályázhatott meg, s amely a rendkívül tartalmas oktatói életmű méltó megkoronázását jelenthette volna. A súlyos betegségben szenvedő - ahogy a kollégák hívták - Ferencz Zoli a kinevezést már nem érhette meg. 1984. április 18-án hunyt el. A PTE Állam és Jogtudományi Kar büntető anyagi- és perjogászai, kriminológusai és kriminalistái, Dr. Ferencz Zoltán egykori évfolyamtársai, barátai ezzel a kötettel szándékoznak tisztelegni a 20 éve elhunyt pályatársuk előtt.