A babona corvina logo

Szerző: Simar, Hubert Theophil
Cím: A babona
Fordító: A Budapesti Növendégpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája
Megjelenési adatok: "Hunyadi Mátyás" Intézet, Budapest, 1879.

coverimage „Ha az egész világot bejárod, találni fogsz városokat bástyák, királyok, tudományok nélkül, de még senki sem talált várost templomok, istenek nélkül, nem talált várost, mely imákat, áldozatokat föl nem ajánlana a végből, hogy boldogságot és üdvöt nyerjen , s mely ne törekednék áldozatok által a balsors csapásait magától elhárítani.“ Így ir Plutarch, a keresztény időszámitás első vagy második századában. Azóta új világrészeket födöztek föl, a néprajzi kutatás azoknak legvégső határáig hatolt és még ma is, sőt tulajdonképen csak ma állíthatjuk teljes joggal: nem létezik nép vallás nélkül, nem létezik istentagadó nép. Legyen bár a vallásos felfogás még oly sívár, legyenek a vallásos élet és az istenitisztelet alakjai még oly szegényesek, legyenek bár azok az igazságnak még oly nyomorúsá- gos töredékei, vagy alig érthető torzképei, melyekkel a pogány népeknél találkozunk: mégis mindezen különféle tévelyek- és ferdeségekből világosan kitűnik ama tény, melyre az említett történetiró utal. S vájjon nem kockáztathatott volna-e Plutarch hasonló állítást a babonáról is? Bizonyára; s a folyton haladó népisme által ezen állítása is mindig tökélyesebb és általános érvényű bebizonyítást nyert volna. Valamint a vallás, úgy a babona is minden népnél föltalálható, mind a régi, mind az újabb időben. Az emberi nem bölcsőjénél még nem űzte ugyan veszedelmes játékát; tehát nem egészen oly régi, mint a vallás. Uralma mindazáltal oly mélyen nyúlik a múlt sötét ölébe, hogy történelmének kezdetét földeríteni lehetetlen. Legyen elég megjegyeznünk, hogy a babona mindenesetre nem későbbi eredetű a bálványozásnál. Még az általunk ismert legrégibb törvényhozás is foglalkozik némi tekintetben a babonával, a miből azt kell következtetnünk, hogy a keleti pogány népeknél már akkor teljes virágzásban volt, s a jóslás és bübájosság alakjaiban lépett föl. „Midőn bemégy azon földre, igy ir Mózes, melyet a te Urad Istened ád neked, vigyázz, hogy ne akarjad követni azon nemzetek utálatosságait. S ne találtassák közötted, ki fiát vagy leányát átviszi a tűzön, hogy megtisztítsa; vagy a ki jövendőmondóktól tudakozódjék és álmokra s előjelekre vigyázzon; se ne legyen varázsló, se bűbájos, se ki az ördöngösöktől tanácsot kérjen, se jósló, vagy a ki halottaktól kérdezzen igazságot, mert mindezeket utálja az Ur, és efféle vétkekért eltörli őket bemenetedkor. Légy tökéletes és hibanélküli a te Uraddal Isteneddel. E nemzetek, melyeknek földjét bírni fogod , a varázslókat és jóslókat hallgatják: téged pedig a te Urad Istened másképen tanított. Prófétát támaszt neked a te Urad Istened nemzetségedből és atyádfiai közöl, mint engem; azt hallgassad. Senki sem fog csodálkozni, hogy a pogányság szellemi és erkölcsi elkorcsosulásával meghódolt a babona sötét hatalma előtt; nem lenne nehéz a babonaság és bálványozás összefüggését és rokonságát kimutatni; de a keresztény népeknél is rendesen szives fogadtatásra talált a babonaság, úgy hogy az egyházi törvényhozás és a keresztény tudomány még máig is kénytelenek vele szembeszállni.
Kategóriák: Filozófia, Vallástudomány
Tárgyszavak: Teológia, Babonaság
Formátum: OCR szöveg
Típus: könyv

Tartalomjegyzék