
„Ha az egész világot bejárod, találni fogsz városokat bástyák, királyok, tudományok nélkül, de még senki sem talált várost templomok, istenek nélkül, nem
talált várost, mely imákat, áldozatokat föl nem ajánlana a végből, hogy boldogságot és üdvöt nyerjen , s mely ne törekednék áldozatok által a balsors csapásait magától elhárítani.“ Így ir Plutarch, a keresztény időszámitás első vagy második századában. Azóta új világrészeket födöztek föl, a néprajzi kutatás azoknak
legvégső határáig hatolt és még ma is, sőt tulajdonképen csak ma állíthatjuk teljes joggal: nem létezik nép vallás nélkül, nem létezik istentagadó nép. Legyen bár
a vallásos felfogás még oly sívár, legyenek a vallásos élet és az istenitisztelet alakjai még oly szegényesek, legyenek bár azok az igazságnak még oly nyomorúsá-
gos töredékei, vagy alig érthető torzképei, melyekkel a pogány népeknél találkozunk: mégis mindezen különféle tévelyek- és ferdeségekből világosan kitűnik
ama tény, melyre az említett történetiró utal. S vájjon nem kockáztathatott volna-e Plutarch hasonló állítást a babonáról is? Bizonyára; s a folyton haladó népisme által ezen állítása is mindig tökélyesebb és általános érvényű bebizonyítást nyert volna. Valamint a vallás, úgy a babona is minden népnél föltalálható, mind a régi, mind az újabb időben. Az emberi nem bölcsőjénél még nem űzte ugyan veszedelmes játékát; tehát nem egészen oly régi, mint a vallás. Uralma mindazáltal oly mélyen nyúlik a múlt sötét ölébe, hogy történelmének kezdetét földeríteni lehetetlen. Legyen elég megjegyeznünk, hogy a babona mindenesetre nem későbbi eredetű a bálványozásnál. Még az általunk ismert legrégibb törvényhozás is foglalkozik némi tekintetben a babonával, a miből azt kell következtetnünk, hogy a keleti pogány népeknél már akkor teljes virágzásban volt, s a jóslás és bübájosság alakjaiban lépett föl. „Midőn bemégy azon földre, igy ir Mózes, melyet a te Urad Istened ád neked, vigyázz, hogy ne akarjad követni azon nemzetek utálatosságait. S ne találtassák közötted, ki fiát vagy leányát átviszi a tűzön, hogy megtisztítsa; vagy a ki jövendőmondóktól tudakozódjék és álmokra s előjelekre vigyázzon; se ne legyen varázsló, se bűbájos, se ki az ördöngösöktől tanácsot kérjen, se jósló, vagy a ki halottaktól kérdezzen igazságot, mert mindezeket utálja az Ur, és efféle vétkekért eltörli őket bemenetedkor. Légy tökéletes és hibanélküli a te Uraddal Isteneddel. E nemzetek, melyeknek földjét bírni fogod , a varázslókat és jóslókat hallgatják: téged pedig a te Urad Istened másképen tanított. Prófétát támaszt neked a te Urad Istened nemzetségedből és atyádfiai közöl, mint engem; azt hallgassad. Senki sem fog csodálkozni, hogy a pogányság szellemi és erkölcsi elkorcsosulásával meghódolt a babona sötét hatalma előtt; nem lenne nehéz a babonaság és bálványozás összefüggését és rokonságát kimutatni; de a keresztény népeknél is rendesen szives fogadtatásra talált a babonaság, úgy hogy az egyházi törvényhozás és a keresztény tudomány még máig is
kénytelenek vele szembeszállni.