A rajz tanítása

A látásnevelés - akárcsak a pedagógia bármely területe - igen bonyolult, összetett. Elemzéséhez bárhol fogunk is hozzá, mindenütt bonyolultságával találjuk magunkat szembe. Minden felmerülő összefüggés úgy kapcsolódik egy másik összefüggés rendszeréhez, mint egy folyamat egyik eleme a másikhoz. Mindennek van előzménye, és mindennek van következménye. - Bármely elemét óhajtjuk tisztázni, ahhoz feltétlenül szükséges más elemek tisztánlátása. Nincs reményünk arra, hogy úgy kezdjük el tárgyalni dolgainkat, hogy azokat valamilyen fundamentális alapokról indulva fokozatosan építjük fel és össze kifogástalan pontossággal, hanem arra kell számítanunk, hogy egy-egy fogalom vagy kategória menet közben válik gazdagabb tartalmúvá és pontosabban körülírttá. Sok-sok szituációban és összefüggésben használva teljesedik ki ezeknek gazdagsága. Jóllehet nem teljes és pontos tartalmú egyik vagy másik fogalmunk, mégis használnunk kell őket, abban bízva, hogy a későbbiekben tartalmuk kiteljesedik és pontosodik. A problémánknak csupán egyik eleme a fogalmak ilyen-olyan tartalma, esetleges pontatlansága ; a másik lényeges része az, hogy mindjárt az elején összefüggéseket, folyamatokat is keli látnunk. Ezért látszik célszerűnek az, hogy munkahipotézist állítsunk fel, amely menet közben igazolódik vagy pontosodik. Munkahipotézisünk voltaképpen egy folyamat vázlata: a látva-rajzolva-festve-mintázva megismerő ember cselekvésváz laté; ez egyszerre látási-megismerési cselekvések sorát, munkavariációk sorát, alkotó cselekvések és magasabb szintű élmények átélésének sorát jelenti. Mélyebb, belső összefüggéseit tekintve ez az akcióvázlat idegrendszeri-pszichológiai folyamatoknak egymásra épülését jelenti. A megismerés értelmében érzelmi affinitást és értelmi elsajátítást tartalmaz. Végtermékét, eredményét tekintve pedig képi és fogalmi gondolkodást, a vizuális és verbális nyelv megfelelő módon és megfelelő helyen való alkalmazását, végső soron az esztétikai és a tudományos tükrözésben végbemenő gondolkodási rendszert.