Stange kisérlete a vallás ismeretelméleti megalapozására

A «vallásfilozófia, mint önálló tudomány, vagyis olyan filozófia, melynek a vallás nem létrehozott, hanem csak megértett tárgya, amely „a filozófiai gondolkodásnak a vallási fenoménre való koncentrálása“ (Scholz), tulajdonképpen csak Kant óta lehetséges. Amit ugyanis a Kant előtti korszakban vallásfilozófiának lehetne nevezni, abban a vallásnak és a filozófiának a viszonya kétféle módon alakulhat. Lehet, hogy a vallás a létrehozó alany és a filozófiai gondolatrendszer a létrehozott tárgy (theologia naturális, vallási metafizika). Ekkor a vallásfilozófia éppen olyan öntevékenysége a vallásnak, mint a theológía s ezért ezzel szemben nem is önálló tudomány. De lehet az is, hogy a filozófia hozza létre a vallást (a deisták és a felvilágosodás észvallása, a különféle spekulatív filozófiák), vagyis a tárgyat, a tartalmat is a filozófiai gondolkodás, a racionális dedukció szolgáltatja. Ekkor a vallásfilozófia megint nem lehet önálló tudomány, mert nincsen levezethetetlen sajátos tartalma, tárgya, ami pedig az önálló tudománynak alapfeltétele. Önálló tudomány csak akkor lehet a vallásfilozófia, ha sem a vallást nem teszi filozófiává, sem a filozófiát vallássá, hanem a vallást vallásnak hagyva, pozitíve adottnak elfogadva, annak tudományos megértésére, az adott, tehát irracionális tartalmú vallás lényegének és igazságának kimutatására törekszik. Midőn Kant kimutatta, hogy az elméleti ész Isten létét és általában a vallás tartalmát az észből levezetni nem tudja, ezzel a két előbbi utat bevágta, viszont megteremtette a vallásfilozófiának, mint önálló tudománynak a lehetőségét. Megteremtette pedig az által, hogy ilyen módon lehetővé vált a vallásnak önálló és sajátos tapasztalásként való megértése. Az általa megteremtett lehetőséget azonban Kant maga nem váltotta valóra, önálló vallásfilozófiát nem alkotott; a vallást sajátos tapasztalásként felfogni nem tudta. Amit az ismeretelmélet, az etika és esztétika terén több-kevesebb következetességgel meg tudott tenni, annak a vallás terén való keresztülvitelében megakadályozta Kantot fogyatékos vallási érzéke. A vallásfilozófia további fejlődésére ez a körülmény valósággal végzetessé vált, mert így a vallás tapasztalásként való felfogásának Kant rendszerében adott lehetősége észrevétlen lehetőség maradt csak, ellenben nagyon is hatottak azok a nézetei, melyeknek forrása az a negatívum volt, hogy a vallást önálló tapasztalásként ö maga nem tudta felfogni.