A trencséni csata

Rákóczi szabadságharca (1703—1711.) a török megszállással és az akkori európai egyensúlypolitikával áll szoros összefüggésben, Mig a török Bécs szomszédságában, Budán székelt, Lípótnak minden politikai tervébe beleszólhatott, meggátolhatta a nyugati Habsburg-házat nagyhatalmi kialakulásában és szabadságában. A török a maga gyengeségét Bécs ostrománál árulta el, ami viszont maga után vonta a pápa erős kezdeményezésére, hogy a közép-európai nagyhatalmak a törököt a Balkánra visszanyomták. Hazánk ekkor új periódusba jutott. Lipót ugyanis nem tekintette hazánkat önálló állami egységnek, hanem mint tartományt csak aszerint becsülte, mennyi erőt tud nyugati politikájának a szolgálatába állítani. A török megszállás miatt Magyarország állami életének fejlődéstörténeti kialakulását ott kellett volna a kormányzó hatalomnak folytatnia, ahol azt 1526. óta abbahagyta, de ebben hazánkat a bécsi abszolutisztikus uralom meggátolta. A Habsburg-dinasztia a rendiséget nyugati mintára abszolút monarchiává akarta átalakítani. Az erős centralisztikus törekvéseknek az volt a következménye, hogy Magyarországot is az örökös tartományok módjára kezelték. A centralisztikus uralom még egymagában nem robbantotta volna ki a kuruc háborúkat, ha a bécsi politikusok eszközeikben válogatósak lettek volna. Intézményeink a százötvenéves török elnyomatás és a nyugati fejlődés miatt nagyon is rászorultak a reformokra, de a megújhodás nem történhetett meg máról holnapra. Kollonics idő előtt jött. Ő ugyanis nem számított azzal a ténnyel, hogy a történelemben nincsen ugrás, csak lassú fejlődés. Az abszolút kormányelveket Bécs képviselte, nem pedig a magyar nemzeti kormány. A nemzeti önállóságot pedig a mellőzött rendek képviselték másfél századon át.* A magyarok voltak a reális politikusok, mert a történetileg kifejlődött viszonyokat akarták fenntartani és megjavítani. Az abszolutisztikus elveknek meg kellett bukniok, mert ellenkeztek a történeti fejlődés realitásával, és egyúttal gyökértelen theoriákon épültek fel. A megelőző korokkal szemben ebben a korban éltek a Habsburg-ház legtehetségesebb politikusai és hadvezérei : Hocher, Abele, Lobkovítz, Montecuccoli és Kollonics. Az államférfiak a kormányzásban szabadkezet kaptak, Lipót csak akkor nyúlt bele a kormányügyek folyásába, amikor már baj volt.